24 óra, egy nap, mely alatt a média, a tv közvetítések világa gyökerestül megváltozott. A nap, mikor gépfegyverrel felszerelkezett palesztin terroristák, 11 izraeli sportolót ejtettek túszul a müncheni olimpiai falúban.

Rettentően feszült, igazán izgalmas film, pedig végig a stúdió belsejében járunk, onnan egy percre sem lépünk ki. Minden, amit kint zajlik, csakis a külső kamerák képén, és a kintiek rádióbeszélgetése által élünk át, de az egész annyira lélegzik, annyira valós, annyira átérezhető, hogy ez válik a film erősségévé.

Valószínűleg azért, mert hogy minden, ami a filmben a képernyőkön történik, az mind valódi felvétel.

Pedig ezen felül is van itt bőven más is.

A rendezés, a fentiek tükrében egyértelmű, hogy remek, A hangok, a képi világ, a vágás szintén. A betekintés a kor élő közvetítésének technikai világába, engem szintén érdekelt és lekötött, sőt!

Kifejezetten izgalmas volt látni, hogy működött ez akkoriban.

A forgatókönyv az ABC munkatársak és a média szerepét, felelősségét sem kendőzi el, az ellentmondásos téma, hogy mit és hogyan lehet és kell bemutatni, az e körül kialakult nézeteltérések, végig a felszínen van. Nem ment fel senkit, de nem is ítéli el őket. Talán, pedig egy kicsit lehetett volna.

Helyette inkább embereket mutat be, azokat akik akkor és ott, jelen voltak.

A téma súlyos, és a film erőteljes hatással bír. Nem volt könnyű felkelni utána a moziszékből.

És ez az érzés egy ideig még velem marad, úgyhogy most felfele kerekítek.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, történelmi, thriller

#moziban