Meg nem tudnám mondani, fiatal koromban mit nem szerettem ezen, annyira, hogy végig sem néztem, pedig én imádom az ilyen mozikat. Furcsa, absztrakt elgondolkodtató, messzemenőleg kitűnik minden más film közül. 2004-es megjelenési dátumából fakadóan, valószínűleg a témája az, ami túlságosan is közelről érinthetett, ennél jobb mentséget nem tudok kitalálni magamnak.

Nem egy könnyű témáról szól ugyanis. Kapcsolati problémákról, a szerelem és annak elmúlásáról, a feledésről és a felejtéstő való félelemről. Mindezt teszi olyan hangulattal és stílussal, mely garantáltan emlékezetesé tenné akkor is, ha a felsorolt érzelmek valakit teljesen hidegen hagynának. Tény, a zene feltűnően .. furcsa (?).., a film szerkezete töredezett, az idővonal jócskán meg van kavarva. Kaotikus, de kaotikus elme állapotot is hivatott bemutatni. Mindezt remek technikai megoldásokkal, hol meglepő, hol láthatatlan vágások tucatjaival, térben és időben egymásba fonodó díszletek ötletes felhasználásával és még tökéletesebb színészi játékkal előadva. Legalább még egy megnézést megérne már csak a színhasználatra való figyelés miatt is.

Valószínűleg Jim Carrey és a technikai megvalósítások miatt (a sok praktikus effekt), az egész hangulata nagyon hasonlított a nem rég elkaszált Kidding sorozatra. Aki e kettő közül az egyiket szereti és a másikat nem ismeri, merem ajánlani a pótlását. (Szerk.: úgy látom, a rendező, Michel Gondry személye is ugyan az a két műnél, így nem véletlen a hasonlóság.)

Remek történet, remekül előadva. Megható és elgondolkodtató, kiemelkedően egyedi kis ékszer, nem tudom eleget ostorozni magam amiatt, hogy ezzel ennyi évet képes voltam várni.

Értékelem: 9

Műfaja: dráma, romantika, sci-fi