Két film maradt csak ki ebből a körből. A makulátlan elmének már egyszer biztos neki álltam, de nem jutottam dűlőre vele. A vadászatról viszont csak hallottam. Szóval itt az idő mindkettőt bepótolni.

Ez egy egyszerű de erős dráma, egy férfiról, akit kiskorúak megrontásával vádolnak meg. A film nem játszik a nézővel, végig tudjuk, hogy a vádak hamisak, és így üt igazán nagyot a hangulata. A gyanúsítástól kezdve nincs perc, hogy a nézőnek ne lenne kedve ordítani a képernyővel és az azon látott emberekkel. Ettől a filmtől dühös és elkeseredett leszel, és nem vár rád feloldás.

Ami a legmeglepőbb, hogy mindezt egy igazán visszafogott stílussal tudja átadni, olyannal mely merőben különbözik mindattól, amit a hasonló témájú hollywoodi filmektől megszokhattunk. Thomas Vinterberg egy aprócska dán városka még szűkebb baráti/ismerős körének tagjai között mutatja be ezt a nehéz helyzetet, melyhez Mads Mikkelsen is egy alaposan visszafogott (ámde tökéletes) színészi játékkal járul hozzá (hasonlóan, mint a tavalyi filmjük a Druk esetében). Látványos érzelmi kitörés kevés van, annál több a visszafojtott szenvedés.

Nehéz nézni a filmet, engem sikerült is (ismét) kívül tartania, de aki fogékony az ilyen hangulatra, annak viszont tudom ajánlani.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma