Eszembe nem jutott volna ezt a filmet megnézni. Családi dráma, ráadásul török? 2005-ből? De aztán elindítottam ezt a felzárkózást, és bizony emlékszem egy indiai filmre, amihez szintén nem volt kedvem, sok körrel ezelőtt, mégis emlékezetes élmény maradt. Szóval, lépjünk kicsit ki a komfort zónánkból ismét.

1980ban járunk, Törökországban, a katonai hatalomátvétel napján, melyet a főszereplőink nem is sejtenek semmit. Az asszony ugyanis terhes, az utolsó napokon vannak. És pont ezen a végzetes estén indul meg a szülés, mikor a teljes város lebénul. Megpróbálják gyalog megtenni a kórházba vezető utat, de a szülés valahol a semmi közepén indul meg, távol minden orvostól vagy felszereléstől. A gyermek túléli a szülést, a nő azonban vérveszteség következtében, az utcán hal meg.

Erős felütés, még zavarba ejtőbb folytatással. Egyfajta montázs keretei közt látjuk, ahogy a gyermeket innentől más neveli, az apa pedig börtönben ül, ahol ütik-verik, kínozzák. Nem is nagyon érted, mi folyik itt, és ez kicsit jellemzőbb később is a filmre, nem igazán rág mindent a néző fülébe. Inkább csak megmutat, és majd egyszer később talán el is magyaráz. A férfi, egy ellenzéki újságíró, azaz lázadó az új kormány szemében. Bár végül kiszabadul és a fiát is visszakapja, a fővárost el kell hagyniuk. Emiatt, és más okból kifolyólag is.

Nem fogom végig mesélni a filmet, van még mi a történetben. Kifejezetten tetszett, hogy végül az egésznek hogy kerekít egyfajta önéletrajzi ívet a rendező, aki nem meglepő módon, az írója is volt a filmnek. A stílusa akár még lehetne idegen is, főleg azok számára akik a nyugati filmekhez szoktak, de aki nézett már régi magyar, szerb vagy környékbeli filmet, annak azért ezt az egész nem lesz teljesen zavaró. Tény, hogy jócskán van benne ripacskodás, túljátszás, de valahogy ez az egész bele simul abba az egészbe, amely közben időnként meglepően mély és drámai pillanatokkal, és hatásos színészi játékkal van tálalva.

Lehet hogy egy kicsit hangolódni kell rá, de nálam nagyon betalált. A második felét végig szipogtam, és sikerült a filmnek elérnie, hogy visszavágyjak egy kicsit haza, a családhoz, testvérhez, a gyermekkoromhoz, félre téve minden régi sérelmet. Megható, szerethető, érzelmes film, örülök hogy megnéztem.

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, családi