Ez hogy a francban nincs ott a legjobb jelöltek között?
Nagyszerű élmény volt, visszafogott, érzelmes, a forgatókönyv nagyon ügyesen manőverezik a megható és lélek emelő jelenetek között. Rengetegszer elmehetne erőteljesebb, sokkal impulzív irányokba, de ilyenkor mindig visszahúzza kicsit a tempót.
Hagyja a nézőt elmerülni a filmben, kicsit talán be is vonja, a részesévé teszi.
Persze, így sokkal kevésbé figyelemfelkeltő, kevésbé harsány, de annál inkább természetes és hihetőbb.
De hogy is ne lenne az, hiszen elég csak megnézni a szereplőket. Rá sem kell keresni a nevükre, hogy pontosan tudd, a nagy részük honnan jött, és kicsoda.
A főbb szerepekben már ismerősebb nevek is vannak, Paul Raci-nak kifejezetten örültem, a Sound of Metal után ismét lehozott egy hibátlan alakítást.
Ahogy Colman Domingo és Clarence Maclin, de igazából baszki, mindenki más is a legjobbját hozta.
Nem mondom azt, hogy a világot megváltó film, de az hogy megkönnyeztem, és hogy úgy fájt, hogy közben felemelt, az azért mindig egy nagyon jó jel arra, hogy egy remek filmről volt szó.
Értékelem: 8
Műfaja: dráma
