Két ismerősöm is ajánlotta ezt a filmet, bár az egyikük külön kikötötte, hogy azért először olvassak utána. De mivel szeretek meglepődni, gondoltam ezt láthatatlanban is bevállalom.
Ezt a hibát legközelebb már nem fogom elkövetni.

Ez a rendező, ez egy troll.

Nem azt mondom, hogy nem tetszett, de azt sem, hogy nem akartam felkelni párszor, és kisétálni a moziból. Például az első fél órában, mikor is még nem szoktam hozzá a film stílusához.

Vagy mondjuk a közepén, mikor 15 percig néztük végig néma csöndben bevágva egymás utána azt a 600 db sírkeresztet az útszéléről. Vagy néha a film közben bejátszott régi filmes szuperpixelesre ráközelítéses lassítós jeleneteknél. Meg az utolsó 4-5 órában, mikor végre nekiállnak leforgatni a kisfilmet...

Hja.. megterhelő volt.

Pedig, vannak jó oldalai is. A film, egyfajta proli, kelet-európai Drive My Car és egy alpári Perfect Days road movie keverék. Prosztó és bunkó, de stílusos.

A színésznő, egy igazán furcsa teremtés, de piszok jól működik ebben a karakterben. A film vizualitása tetszetős, remek képi humorral bír. A karakterek, abszurd jelenetek érdekesek, a tik-tok-os Andrew Tate filteres baromság pedig, amennyire taszító volt az elején, annál nagyobb humorforrás lett a végére. De remek volt Uwe Boll, a kínos(an ismerős) meeting, az abszurd temetőre építkezős értelmiségi jófejcég, a fideszes magyar csóka és a többi és a többi.

Csak hát a rendezőnek jobban fekszik, ha szenvedni látja közben a nézőit, vagy nem tudom... Köszi, sikerült! Érdekes élmény volt, biztos kell még rá aludnom egy párat, de az is biztos, hogy én ezt újra nem fogom nézni soha többet.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték