Az első rész után, 6 évvel később, a szörnyecskék már a Nakatomi Plaza-t ostromolják. Azt nem tudom, hogy drogon éltek a készítők, de az biztos, hogy a forgatókönyv ötletelést, Key & Peele, hajszál pontosan megidézte.

A hangulat, a cselekmény, a karakterek, ha lehet, még rajzfilmesebbek, mint az első részben. Hangulatban az előző rész kocsmás jelenete van kibővítve az ottani apafigura rajzfilmfigurás jellemével.

A történet viszont még annál is jóval egyszerűbb. Nincs A-ból B pontba jutás, cselekmény vezetés. Egy helyszínen jönnek a szörnyek, aztán nincsenek szörnyek. Sok munka ezzel nem volt.

Volt ellenben a lényekkel. Itt tényleg nem túlzás, a 100+1 tucat szörnyecske dizájn. Mert itt tényleg van minden, ami eszedbe jut. Legalábbis ami a készítők eszébe jutott.

Sinatra gremlins, bandzsa gremlins, denever gremlins, pók gremlins, örömlány gremlins, Óz a csodák csodája boszorkány gremlins, metál gremlins, Christopher Lee, villanypásztor gremlins, meleg motoros banda gremlins, zöldség gremlins, fantom operája gremlins ... és a végtelenségig lehetne még sorolni.

A bábuk elkészítése, sokszínűsége és mozgatása, továbbra is lenyűgöző.

És ennyi. Nem több a film. Ami kicsit megdobta ezt az agyament baromságot, az a negyedik fal ledöntése. Nem csak az első filmet kritizáló műsor és kritikus kapott helyett benne, de a film, a felénél konkrétan megszakad, csak azért, hogy Hulk Hogan a kamerába nézve felháborodva kommentálja, hogy ő szeretné tovább nézni a második részt, úgyhogy lehet kussban maradni.

Minden perce fájt. Nem mondom, hogy nem szórakoztatott, de fájt.

Értékelem: 6

Műfaja: vígjáték, fantasztikum, horror