Hát, az első Cinefeszt élményem után beígért jövő évre ráérkezett némi Covid, azóta pedig a munka temetett maga alá. Nem mintha idén, más lenne a helyzet, de eljutottam némileg a tűréshatárom szélére. Mindegy is. 5 évvel később, végre újra Miskolc!
Kicsit visszaolvasgatva a filmjeimet és a 2019-es élményemet, kicsit árnyalódott mostanra a kép. Vagy csak én lettem cinikusabb és kiégettebb. Egyrészt, a felhozatallal voltak bajaim. A nagyágyúkat elszórták az elején, sok, számomra érdektelen körítéssel, az, ami pedig érdekes körítés lett volna (koreai, japán, mongol, kínai filmek), pedig beszórva a végére, ahol lemaradok a nagyobb címekről.
A tervezés ezen felül is meg volt számomra nehezítve. Nekem ezt már februárba be kellett terveznem.. erre a fesztivál előtti héten derül ki a menetrend, mert hogy azóta már jegyet kell venni a vetítésekre. Nem gond, sikerült mindent átfoglalnom, mindenhol átkönyvelnem magam a hét első felére, viszonylag kevesebb problémával, mint amire felkészültem. De a szűkös korlátok mellett, így egy nappal kevesebb időre, mint szerettem volna.
Úgyhogy a végső szám, 8 film lett, és aktív pihenésként, három nap filmnézés közé, besűrítve némi Lillafüredi túra és pár múzeum. Úgyhogy valószínűleg a filmeket sem abban a lelki állapotba sikerült megtekintenem mint szerettem volna. Nem is voltam elragadtatva a látottakon (ez majd a következő posztokban látszódni fog).
Ami még zavart, a termek minősége. Örülök a felújított bábszínháznak, csak gyűrött és lyukas a vászon. Sebaj, a nagyteremben meg koszos. A közönség, egy részt, mint az első élményemnél. Másrészt rosszabb. Jó tanács jövőre, légyszi, ne mindig ugyan arra a területre vegyem a jegyem, mert a többiek is így csinálják. Úgyhogy ha kifogsz egy gyökeret, az veled lesz végig.
Kifogtam. Bár ide tényleg olyanok érkeznek, akiket érdekel is valamelyest a nézni való, nincs hangos beszélgetés, magunkat és a vásznat fényképezés, nacho zabálás. Ellenben itt is vannak a büdösek (amin a légkondi hiánya határozottan nem segít), a többszöri figyelmeztetés ellenére is 5 percenként ránézünk a telefonra (mert értem én, kezdődik a másik, de baszki, akkor se), és az állandóan suttogunk. Mert nem ér rá a film után.
Na ennyi, kinyafogtam magam.
A tömeg háromnegyede teljesen belefeledkezett a filmekbe (csak én ültem rossz helyen), a felhozatalt kedvelték (csak nekem maradt hiányom), a városnak továbbra is megvan a hangulata (csak nekem nem volt időm elmerülni benne).
Jövőre, újra. Csak valamit máshogy kell csinálnom. Nem bántam meg, hogy itt voltam, mert olyan filmekre mentem, amikből 1-et kivéve, nem ültem volna amúgy máshol be, és legalább istenieket kajáltam, jó nagyokat sétáltam. És egy hétvégét nem a munkával töltöttem. Meg ha idén nem is podcasterek között, de legalább barátokkal.
Értékelem: 7
Műfaja: mozi
