Kíváncsi voltam erre a felhajtásra. Nos, ez pontosan az a kényelmetlen, direkt feszengős, kínos jelenetek közt őrlődő alkotás, amire számítottam. Mégis sikerült meglepnie.
Pörögnek a white trash jelenetek, megy a pénzszórás, az unga bunga, közte meg a kanapén heverészős, konzolon játszó, beszélgetni véletlenül se beszélgessünk szituációk.
Aztán "szerelem" és házasság. A sztriptíz táncos és az orosz maffiafönök Amerikában dőzsölő elkényeztetett fiacskája között.
Na, és a film itt indul be. Kár, hogy ehhez kellett 45 egész percnyi felvezetés. Az érdektelen popmaszlag szál átfordul izgalmassá, egy hisztérikus vígjáték drámába.
Az orosz "megoldó" emberes szál, veszett mód élvezetes. Ez a pár hülye hihetetlen ámokfutást lerendez anélkül, hogy bármiféle fegyver előkerülne közben.
Tetszett a klissék megkerülése.
Persze, értettem én, hogy miért kellett az első felét ilyenre csinálni.
Szép párhuzamot épít fel a felszínesség és mélyebb érzelmek közé, megalapozza a konfliktust követő agyfaszt, és már egy teljesen egyszerű kis szóváltás az Igor verőember és a főszereplő között is már fényévekkel magasztosabbnak tűnik, mint bármely korábbi jelenetben elhangzott párbeszéd az ifjú szerelmes pár között.
Jó volt, a színészi játék, főleg Mikey Madiosn részéről, kifejezetten erős volt.
De ez most személyes, amennyire nem bírok végig nézni egy Mónika vagy Balázs showt, úgy a film eleji (de igazából a végéig kitartó) trash életérzést is nehezen tudtam átérezni. Fargo-i magasságokba nem sikerült jutnia.
A végére kifejezetten jól szórakoztam, de az a nagy hype a film körül, nálam nem biztos hogy megfelelő táptalajra talált.
Értékelem: 6
Műfaja: vígjáték, dráma, romantikus
