Kellett egy kis vidámság, kis feltöltődés az elmúlt pár film és sorozat után. Ez meg mivel egy rövid kis éneklős szösszenet, pont megfelelt a célnak, nem láttam már kb 25 éve, túl sok minden az ikonikus tánc jelenetek kívül nem maradt meg. Én meg amúgy is kedvelem a musicaleket.

Bár a kor, nem mindig okoz gondot, főleg mióta elkezdtem ezt a felzárkózást, itt az elején azért kicsikét elkezdtem aggódni. Ez a nonstop vigyorgás (mint ha Joker gázosította volna el az egész szereplő gárdát), nem csak ijesztő, de kicsit kellemetlen is. A lányoknál még hagyján, de a férfi színészeknél egyfajta "szegény gutaütött lett" képet festett. Szerencsére a nyelvtörőből spontánt kitörő táncjelenetnél már kezdtem megszokni, és élvezni. Igaz, itt már könnyű volt, mert egyre jobban rákoncentráltam az életvidám, könnyed és természetesnek látszó, szemkápráztatóan összeszinkronizált tánc mozdulatokra.

És itt emelném ki a vágást! Ezek a jelenetek néha több napon át tartó forgatást jelentettek (és nem csak azért mert kifárasztotta a színészeket), melyből nem látszik semmi a képernyőn. Egy-két észrevehető áttűnési hibán kívül, az összes tánc annyira egyben van, olyan sima az átmenet a helyszínek, díszletek között, hogy csodálom, nincs ilyen díjja (bár lehet akkoriban ez a kategória még nem is létezett). Lenyűgöző amit ezzel a filmmel néha összehoztak. A Make 'Em Laugh kedvéért meg egy külön díjat alapítanék az Oscaron.

Gene Kelly könnyedsége és sármja még engem is lenyűgözött, de igazán Debbie Reynolds pajkos kis esetlensége fogott meg (jó, végül is férfiből vagyok). Furcsa ézrés volt Carrie Fisher akkor még csak 19 éves édesanyját képernyőn látni. Ezen kívül még külön tetszett a megoldás, ahogy az először sajnálni való színésznőből (Jean Hagen) hogy csináltak "főgonoszt". Mulatságos volt azt is hallani, hogy amíg a film szerint, őt a háttérben a Debbie-t játszó színésznő szinkronizálta (mert a karakterének hangja rikácsoló volt, mely az éppen betörő hangosfilmben használhatatlan volt), az az énekhang valójában Jean Hagen igazi hangja volt.

Az pedig már csak (nekem) hab a tortán, hogy biztos vagyok benne, hogy a La La Land bőven merített innen ihletet (ha máshonnan nem, a Broodway Énekből biztosan).

Végeredményül egy életvidám felemelő darab volt, tele emlékezetes jelenetekkel. Remek kikapcsolódás.

Értékelem: 8

Műfaja: komédia, musical, romantikus