Egy a tucatból

Il buono, il brutto, il cattivo (The Good, the Bad and the Ugly)

2020. július 16. 22:49 - Kergeboci

A Jó, a Rossz és a Csúf

Csak a szokásos: egy nagyon régi elmaradásom pótlása. Digitálisan felújított valamint rendezői változat került fel a nagyvászonra, így kihagyhatatlan lehetőség volt arra, hogy ott pótoljam, ahova a készítő igazából szánták (na meg pont 4 hónapja nem voltam moziban).

Sergio Leone western búcsúját, a Volt egyszer egy vadnyugatot is pontosan abban a moziban láttam 5 éve, mint ezt a mostanit. És pont amiatt a film miatt, bőven voltak előítéleteim. Az nem volt rossz film, de voltak vele bajok (a női karakter, a vontatottság, klissék halmaza), így hasonló élményre számítottam. És többet kaptam. Ez a film, sokkal nézőbb barát, még úgy is, hogy az első 11 percben, egy szó sem hangzik el.

A történet (és a forgatókönyv) rendesen összerakott, egybefüggő, a karakterek több mint érdekesek, a cselekmény pedig meglepően újszerű és változatos, még úgy is, hogy kb minden percét lemásolták és újra felhasználták már több helyen azóta. A színészi játékot felmagasztalni nem tudnám, de mindenki hozta a karakterének kötelezőjét. A Rossz minden pillantása gonosz volt, a Jó, megfelelően sármos volt akkor is mikor piszkos ügyeket intézett, a Csúf meg szó szerint tényleg patkány képű kétszínű figurát hozott. Talán az ő szerepe volt a leghálásabb, és Eli Wallach mindent bele is adott. Nem hogy mellék szereplő volt csak Clint Eastwood mellett, de bőven le is játszotta őt.

A hangulat kőkemény western. Hőség van és por, az ember élet nem ér többet egy pisztoly golyónál. Erkölcs csak némi cowboyos hősiesség szintjén fedezhető fel, azaz nem lőjük hátba az embert. Szemből eresztünk golyót bele, vagy maximum megkínozzuk némi kötéllel vagy kiéheztetjük a sivatagban. Mindezt megfűszerezi az Amerikai polgárháború pusztító eseményei. A helyszínek között van szétbombázott város, börtön telep, csatatér. Remek változatosságot visz be a sivár puszta és poros kis falvak közé.

Technikai téren talán csak a beszédhangokba tudnék bele kötni, nem tudom eredetileg volt-e a felvételeken hang, de az tisztán észrevehető és zavaró, hogy az egész utószinkronizálva lett. És az "eredeti" nyelvről beszélek. De ez legyen a legnagyobb baj. Tehát van egy remek hangulat, remek forgatókönyv, változatos és látványos környezet, ikonikus karakterek és jelenetek. És nem utolsó sorban, Ennio Morricone halhatatlan dalai. Igazi nagybetűs MOZI élmény volt.

Zárószónak pedig mi más:

Értékelem: 8

A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) on IMDb

Műfaja: western

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyatucatbol.blog.hu/api/trackback/id/tr3416010090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása