Már többször megemlítettem, hogy ezek a filmek 60 évesek. De hogy ez mit is jelent, itt tudatosult igazán bennem. A főszereplő, Tippi Hedren, Melanie Griffith édesanyja. Tehát a főszereplő lánya, ma 3szor annyi idős, mint ahány éves Tippi volt, a film forgatásakor (és aki már a 90. életévét tölti be 5 nap múlva.). És hogy mennyit öregedett a film. Nos, elégé sokat.

Amíg a Hátsó Ablak és főleg a Psycho teljesen megállja ma is a helyét, ezzel a filmmel már voltak problémáim. Nem is az odavetített madarak volt a legnagyobb bajom, mert egyrészt ezen én könnyen túl tudom tenni magam, másrészt annyi élő (és döglött) madárral dolgoztak, hogy ez csak ritkán zavaró. Sokkal jobban zavart itt a színészi játék és a szövegkönyv, mely a korábbi Hitchcock filmekkel ellentétben, nekem nagyon is idejét múltnak, modorosnak tetszett. Eddig pedig nem ez volt rá jellemző (vagy csak én voltam lebetegedvén kevésbé befogadó állapotban.. nem tudom).

Ettől eltekintve, ez az alkotás is hemzseg zseniális megoldásokkal. Már az alap tézis is teljesen elborult, hogy a madarak (madarak!! .. ide mindenki képzelje el a békésen kotorászó tyúknak a képét) megelégelik az ember térhódítását, és elkezdik visszafoglalni a Földet maguknak. Aztán az ötlet, hogy az egész film során, nincs zene. Egy jelenet van, ahol egy iskolás csoport énekel, és ennek a jelenetnek van talán a legnagyobb súlya. A főhősnő kint ül, háttal a játszótéren. Az iskolából kiszól halkan egy dal, amit a kisiskolások énekelnek. Ezen kívül csak a szél zúg. Aztán leszáll egy holló. Halkan. Az ártatlan dalocska tovább szól, és közben megjelenik még egy, majd még egy, majd még egy. Gyülekeznek.

A rendező ebben, és még rengetek jelenetben, hatásosan építi fel a rá oly jellemző feszültséget, sokszor olyan csendben, hogy a moziban egy tű leejtése fülsüketítő zajnak tűnne (és a Filmszerész Filmklubnak  hála, érdeklő közönség volt, akik nem csámcsogtak és beszéltek közben, hanem ráfeszültek a filmre). És mikor a támadás elindul, a madarak sívitása tényleg fülsüketítőnek, és ami a legfontosabb, ijesztőnek tűnik. Még akkor is, ha "csak" madarakról beszélünk.

Pont ezért, akár jó is lehetett volna, de az az igazság, hogy emellett rendkívül túlnyújtott és unalmas volt számomra. A főszereplők kicsit sem voltak szimpatikusak, így a civódásuk se nagyon kötött le, inkább a "haladjunk már" érzés uralkodott rajtam. A madaras jelenetek feszültek és izgalmasak voltak, a záró jelenet pedig kifejezetten nyugtalanító. Élvezni élveztem, de láttam tőle már sokkal jobb filmet is.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma,horror, misztikum