Martin Scorsese összeszedte egy film erejéig Robert De Niro-t, Al Pacino-t, Joe Pesci-t és még egy rakás híres színészt, megfűzte a Netfilxet némi támogatásért, és behozta az egészet a moziba nagy vászonra. Eddigi film karrierjét és ezt a műveletsort tekintve, nekem ne magyarázza meg, hogy nincsen semmiféle kapcsolata a maffiával, mert úgysem hiszem el. Ja, és a végső vágás után 3 és fél óra maradhatott a film. Oké.. jól van.

Kapásból a lényegre: kicsit sem igényelte ez a történet (sem a történetmesélés) a 3 óra 20 percet. Kb 20 perc volt az, ami már tényleg sok volt, és még kb 40-50 perc, amit nyugodt szívvel ki lehetett volna vágni, és talán még jót is tett volna a film tempójának. A sztori valós elemekre épül. Adott egy végletekig egyszerű(nek bemutatott) férfi, aki hűséges bulldogként leszolgálja az egész életét az egyik maffia főnök mellett (mondhatnám, szobafestőnek áll, csak az eszközei kicsit szokatlanok, a festék pedig túlontúl is organikus eredetű).

Végig megyünk egy rövidebb klasszikus maffia film szegmensen, elidőzünk egy remek időt Jimmy Hoffa tündöklése körül, túl sok időt elpazarlunk annak hisztizős korszakánál, majd elindulunk "roham" tempóban a magány, az elfeledés és elmúlás irányába. Bár Hoffa megfilmesítése zseniálisra sikerült, és Al Pacino egyszerűen tündököl annak szerepében, mégis, ez az a rész, aminél előjött, a "jól van, elég lesz már" érzés, főleg a vége felé.

De addig is kaptunk egy kicsit visszafogott, de az apró gesztusokban is remek Robert De Niro-t (egy pillantása többet ért és jobban kidolgozott volt, mint az elmúlt két évtizedének összes szerepe egybevéve), remek korhangulatot (zenék, díszletek, kocsik), és jó pár mellékszereplőt, érdekes élethelyzeteket, és remek fekete humorral átszőtt párbeszédet. Igaz, számomra egyik sem lesz felejthető, igazán megfogó. Talán csak a fegyverválasztós és szülinapos-éttermes rész illetve a mosónős-zsidós rész maradt meg, mint kiemelkedőbb jelenet (meg még talán pár nevén nem említett gyors és erőszakos jelenet, mely a semmiből csapott le rám).

A vége is számomra kicsit elhúzott, tudom mit akar éreztetni, mégis erőltetettnek ható lett. A rendező legjobb alkotásai közé én így első megnézés utáni hirtelen véleménnyel biztos nem tenném, de hazudnék ha azt mondanám, hogy megbántam a több mint három órát, amit rászántam.

Értékelem: 7

Műfaja: életrajzi, krimi, dráma