És végre, 3 és fél év alatt, eljutottam az utolsó csoportkörre. Nem semmi menet volt, de ezt majd az összefoglalóban. De addig is, mi lenne illőbb lezárás, ha nem a top1?

2,5 óra, narrációval tűzdeld, borongós és lassú film. Mégis, az egész világ a vállára emelte. És kicsit sem hihetetlen számomra töretlen népszerűsége. Ez az a film, ami elé bármikor és bárkit le tudsz ültetni, hogy végignézze. És tetszeni fog neki. Nem biztos, hogy a legjobb filmélményét kapja, de nehezen tudom elképzelni, hogy bárki megbánná, hogy végig nézte.

A mondanivalója univerzális, az eszközei klasszikusak. Nincs igazán kiemelkedő a kamera kezelésbe, történet vezetésbe, párbeszédekbe. A fordulat mondjuk erős, és nagyon szépen fel van építve. És bár kétszer is eljátssza, hogy beígéri a halált, és máshova futtatja ki, mindkét trükkje jól sikerül. Főleg annak fényében, hogy előtte milyen szemétségeket megtett a karaktereivel. Mert a film, a gyengéd külseje mögött, elég kegyetlen. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire.

Technikai és filmesztétikai értékeit nézve, talán, gondolom, reaális az a 8 pont amin állt. Viszont a saját magamnak szabott érték rendszer szerint, ennek ott a helye a 9 pontos filmek között. Úgyhogy ezen javítottam. Végül is nem egyszer-kétszer láttam, ez az a film. Bármikor le tudok ülni, és végig tudom nézni ötödjére is. De lesz ebből még 6-7. is.

Szóval részemről, ez pont egy jó kis búcsú volt ettől a projekttől.

Értékelem: 9

Műfaja: dráma