A filmet a tick, tick.. BOOM! óta meg akartam nézni. Amúgy is szeretem a musicaleket, és láthatóan Jonathan Larson stílusa nálam betalál. Hétköznapi témákra tud olyan életteli számokat keríteni, hogy nehéz is nem szeretnem (legalábbis az előbb említett film alapján). Ez a színdarabja, bár messze…

Az igen, így kell odaverni a rock-punk életérzésnek. Nem beszél mellé, nyersen az arcodba vágja, hogy ez a csapat a pináért, a drogért és az alkoholélt élt. Konkrétan az első 5 percben megkapjuk az after partyn a tömeg közepén spriccelve elélvező groupi csaj látványát. De később sem fognak sokat…

A pontjai alapján, én nem értem a filmet. Számomra ez csak a rendező/író maszturbálása a filmszalagra, valamely drogos rémálmának a megfilmesítése. Már akkor a pokol tornácán pihen a film, mikor még a bosszút kiváltó gyilkosság meg sem történik. Szürreális képi világ, groteszk karakterek,…

A rendező és író (Ari Aster) előző filmje a Hereditary (Örökség), olyan mély hatással volt rám, hogy ott és akkor kijelentettem, a következő filmje azonnal nézős lesz. A moziközönség is annyira beleélte magát a filmbe, olyan jó élmény volt, hogy sajnos most is a moziba nézés mellett döntöttem.…

Sokkal arcba mászóbb, kicsit polgárpukkasztóbb filmre számítottam a témájából adódóan, de kellemeset csalódtam. Kicsit művészi, független filmes hangulata van. Nem merít nagyot, de jól játszik a hangulattal és az érzelmekkel. Egy gettóban nevelkedett fiú 3 életszakaszába nyerünk betekintést,…