A mások életét rengetegen ajánlották már, így nem is volt kérdéses. A diktátort pedig olyan régen láttam, hogy a Földgömbös jeleneten kívül, nem is rémlik belőle semmi. De Chaplin film, könnyed rövid kikapcsolódást várok, a témáját tekintve jó adagnyi paródiával.

Nos, már előre gyűlölöm magam azért a pontért, amit adni fogok. De sajnos, ez a film, nálam nagyon félre csúszott. Tudom, hogy 1940-ben készült, ahol a világnak még fogalma sem volt a koncentrációs táborok valódi szerepéről, és hiába a háború kezdeti napjai és a rengetek szörnyű hír a gettókról és a zsidó üldözöttekről, de a film, hiába a komoly üzenete, jórészt bohóckodásból áll, mely Hitlerből próbál gúnyt űzni. Ez még nem is lenne nagy baj, ha nem 2 órán keresztül tartana, vagy legalább sikerülne érdekesen megoldani.

Sajnos nagyon kevés értékelhető részt találtam benne. Az első 10 perc háborús jelenete lenyűgöző, a látványos trükköket nézve már már örömmel vettem, a hátra maradt időt. Aztán az utolsó 20 percig, szinte nem történik semmi. Két szálon halad a történet, az egyikben a diktátorok halandzsáznak, a másikban a zsidók rettegnek. Néha elő kerül némi Chaplinre jellemző fizikai humor (néha=ritkán), de egyik szálon sem történik túl sok minden, ami vagy látványos vagy elgondolkodtató, de legalább emlékezetes lenne. A lufi Föld továbbra is kivétel.

Ha volt egy poén, ami betalált, jött egy ökörködés, ami elvett az élményből. A két diktátor egymással kiabálós ebéd jelenete volt a legalja, konkrétan ott fogalmazódott meg bennem, hogy ez az én listámon a 4 pont definíciója. Aztán az utolsó 10 percben megtörténik a szerepcsere (meglepő módon nem erre épített a film), és a monológ. Ez, és az első 10 perc mentette meg csak a filmet.

Egy ártatlanabb kor (végén) született, a témájához még mindig kicsit naiv (vagy csak optimista?) alkotás, bár azért már bőven árnyékot vettet rá az emberiség szégyene. Nem is fogok rá haragudni, nem is lehet miért, de újra megnézni, biztos hogy nem fogom. Úgyhogy átlagolok.

Értékelem: 6

Műfaja: komédia, dráma, háborús