Úgy vagyok, hogy Mads Mikkelsennel bármit megnézek, még akkor is, ha a dán filmekkel, nem ápolok túl nagy barátságot. A az Ádám Almáit és A vadászatot szerettem, de a Még egy kört mindenkinek-kel már voltak gondjaim. A Zöld hentesekről pedig nem is szeretnék beszélni.
Elégé kerültem a trailereket és a kritikákat, és így sikerült komolyabb prekoncepciók nélkül neki ülnöm a mozinak. Az a kevés, amire azonban számítottam, be is jött. Mikkelsen egy profi, a dánok pedig még mindig furcsák. A filmet belengi a fekete humor, a hangulata a történtekhez méltóan komor és drámai. Az a kevés felüdülés, amit a néhol saját kliséjük karikatúrájaként viselkedő karakterek adnak, szükséges is a kiontott vérmennyiség és a háttérben hol elrejtett (a zseni és az ukrán múltja), hol direkt elénk tárt drámák súlyát könnyítendő.
Ahogy prohardveren is megjegyezte Major Lion fórum társ, a legérdekesebb aspektusa (a dánsága mellett), hogy ez lényegében egy bosszú film, ráadásul olyan, melyben mertek valami újat, váratlant előhúzni. A történet rugója az eseményeket mozgásba hozó ok-okozati láncolat és a véletlen kettőssége.
A film legerősebb jelenetei ezekből fakadnak, főleg, mikor az utóbbi, azaz a véletlen faktor előtérbe kerül. Alapból, még ha be is tudjuk képzelni magunkat a szereplők világába, rendkívül rideg, mikor rájövünk, hogy a megalapozott bosszú valójában miből/honnan indult ki.
A felvetett témák mindazon által talán kicsit bővebb kifejtést igényelhettek volna (ennyi volt a bajom a Druk-kal is), és az utolsó 5 perc is elégé kilóg (kicsit hihetetlen az addig történtekhez képest), de ezen hibái/hiányosságai ellenére is, rendkívül érdekes film és remek filmélmény.
Értékelem: 7
Műfaja: akció, komédia, dráma
