Nem vártam túl sokat egy, bár anno szórakoztató és újszerű, de végső soron nem igazán maradandó film folytatásától. És lehet, hogy ez a lejjebb adott elvárás okozta, de valami kegyetlen jó mozis élménnyel gazdagodtam (igaz, ehhez kellett egy normális közönség is).
A rendezés előtt egyszerűen le a kalappal. Az egy dolog, hogy milyen szinten fenn tudja tartani a feszültséget az elejétől a végéig, de az, ahogy a terekkel bánik és az a mód, ahogy a jelentek meg vannak koreografálva, az itt biztos hogy emlékezetes fog nekem maradni. Az első 15 perc flashbackes jelenetben történő menekülés, valami brutálisan erősre sikeredett (de nagyjából ez igaz az összes menekülős későbbi jelenetre is). Az a kamera kezelés és a vágás, mintha egy remekbe szabott táncot nézne az ember, igazi csemege.
Persze a film tele van logikai bukfencekkel, és túl mély karakter kibontás sem kerül terítékre. Rövid a játékidő és piszok gyors a tempó. De ez a fajta fukarság még jól is áll neki. Nem kell (amerikai film létére sem) a néző szájába rágni mindent. Kicsit meglepő volt a végén ez a gyors elvágás, de nem hiányzott még 20 perc szépelgés arról, hogy most már minden jó lesz. Szintúgy nem igényeltem, hogy kifejtsék, kik és miért rosszak azok az emberek, ahol a közepe-vége felé szereplőink összefognak. El tudjuk pontosan képzelni a szándékukat. Minden jelenet nyers és azonnali volt, nem volt tökörészés.
A színészek tekintetében Millicent Simmonds főszereplővé lépett elő, és jó választás volt, nagyon jól játszott a kis csaj. Cillian Murphy mint új szereplő túl sokat nem tett a filmhez, pedig a karakterében elég mély dráma lapult, de talán majd a 3. rész flashbackjeiben kicsit ráfeküdnek erre is. Emily Blund pedig pontosan hozta azt, amit az első rész után vártunk is tőle.
Nem lett ez a rész sem világmegváltó, de amit adni tud, azt teljes erőbedobással teszi. Kicsit visszavettek a karakterek kifejtéséből és jobban ráfeküdtek az akcióra. Kemény és intenzív élmény, tökéletesen helye van a nagyvásznon.
Értékelem: 7
Műfaja: dráma, horror, scifi
