Még nem olvastam a könyvet, így a történetről is csak keveset tudtam. Azzal tisztában voltam, hogy a rasszizmus ellen szóló korai alkotásról volt szó, ezért is lepett meg, hogy ez a szál mennyire nem kerül előtérbe. A történtek két gyermek szemszögén keresztül van elmesélve, a néző is épp csak annyit lát belőle, amennyit ez a testvér pár is láthat. És bár az apjuk az ügyvéd, aki az istenháta mögötti kisvárosban történ nemi erőszak vádlottját, a fekete bőrű Tom Robinsont védi, magából az ügyből szinte semmit nem látunk ezáltal. Ellenben, a film fele egyfajta kalandfilmként működik, ahol a gyermekek izgalmas nyári szünetébe és iskolai időszakába nyerhetünk betekintést, melyen keresztül be-beszivárog néha a való világ sötétebb árnyoldala.

A film ha nem is lassú, viszonylag komótos tempóba halad előre, fokozatosan ismerkedünk meg a várossal és annak lakóival, erkölcsi beállítottságaival. Igazán kiemelkedő résznek talán a börtön előtt játszódó jelenetet tudnám csak megemlíteni, mely olyan baljóslatú hangulattal rendelkezik, hogy igazi győzelemként ér fel annak a gyermekien naiv feloldása. Ezzel (, és igazából a film egész addigi hangulatával) élesen szemben áll maga a tárgyalótermi jelenet, melyre a gyermekek is beszöknek (a feketék karzatára szorulva). Ez az a rész, mely véleményem szerint a fontossága ellenére, nem igazán lett kifejtve, sem túl bonyolítva. Ellenben a lezárása merőben pesszimista és lehangoló.

A karakterek végig fehérek vagy feketék (és itt nem a bőrszínre vagy a képi világra gondolok), de ezt a regény számlájára írom, bár lehet hogy az jobban meg lett írva. Ettől függetlenül a mondanivalója, az apa hozzáállása a világhoz és tanítása még mindig példa értékű. Nincs erőltetve, szerényen és csendesen szól arról, amiről kell. A film lezárása még furcsán kilóg az egészből, nem vagyok benne biztos, hogy itt mit is akart az író nekünk mondani.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma