Egy forduló, ahol már nyugodt szívvel ki tudom hagyni Kurosawa-t a sorból, az sem érdekelvén, ha ez a legjobb alkotása a rendezőnek. Ellenben Billy Wildert ismét sajnálom. De Nader és Simin már rég a listámon van, a Tune Up rádió adásai miatt, a Ne bántsátok a feketerigót! pedig megkerülhetetlen alkotásként tartja számon, nagyjából mindenki. Kicsit félek tőle, hogy az utóbbi vesztett az idők során az értékéből, de Nader és Simin, még viszonylag friss alkotás. Amúgy is volt egy egy válás történetével foglalkozó film, kíváncsi vagyok, ahhoz mennyire lehet hasonlítani.

Semennyire, ugyan is ez nem egy elválás története.
Fontos szerepet játszik, és egyfajta keretéül szolgál a történetnek, de nem erről szól. Egy hasonló, talán nem annyira hétköznapi, de bárki életében megtörténthető dráma a történet központja, melynek során két család feszül egymásnak. Két merőben eltérő háttérrel rendelkező családról beszélhetünk. Bár nem értek az Iráni belpolitikához és vallási beállítottságához teljesen, de nekem úgy tűnt, hogy nem csak pénzügyi háttérről, de vallásról, nevelésről, talán még valamelyest nemzetiség/hovatartozás terén is különböző emberekről van szó.

Emiatt és a bírósági eljárás valamint egyes szereplők (tanárnő, a cipész, vallás által vezérelt és szabályozott édesanya) helyzetének bemutatása miatt, úgy gondolom, többről szól ez a film, mint amit én megértettem belőle, és bár némi rendszer ellenes kritika nálam is átjött, biztos vagyok benne, hogy nem teljesen tudom úgy a helyén kezelni a filmet, mint ahogy azt a rendező eredetileg szánta.

Ettől függetlenül, a hangulatot, az élményt, el tudom mondani. Ahogy fent is említettem, egy olyan történetről van szó, mely bárkivel megeshetne. Egyszerű hétköznapi embereket látunk, nagyon is mindennapi érzelmekkel viaskodva. Az önzés, a hazugság, a szeretet, a féltés, a makacsság, ez mind mozgató rugó. Nincsenek nagy megfejtések, tanulságok, csak azt látjuk, melyik szereplő hogyan próbál meg boldogulni azzal, ami neki jutott. És ez a film erőssége is. Valódi kézzel fogható karakterek, mélységgel, indulattal, félelemmel és motivációval. Szimpatizálni talán nehéz lehet bárkivel is, megérteni már annál inkább.

Lehet kicsit szappanoperásnak tűnik, és talán még van is benne némi igazság, mindezt olyan stílusosan teszi, hogy egy másodperce nem tudtam megunni. A mindennapisága ellenére is érdekes, mindig van valami apró fordulat ami kicsit más irányba tereli a dolgokat, mindig van a karakterek között olyan interakció, ami leköt.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma