Nem vagyok egy nagy Martin Scorsese rajongó, de a Kubrik/Lars von Tier féle távolságtartásom sem vonatkozik rá, hiszen van tőle szeretett filmem (a könnyedebb Wallstreet, a Nolenes Viharsziget vagy a P.T.Andersonos New York bandái), de valahogy az igazán klasszikusaival nem sikerült megbarátkoznom. Szóval kicsit tartok ettől, mert ismét egy klasszikussal kell szembe néznem.

Ezúttal Las Vegas csillogó pompájába vezet el utunk, csábos táncoslányok, tonnányi alkohol, tömérdek pénz. És persze a hírnév és hatalomvágy. A két főszereplő is ezen két dologra vágyik igazán, melyet két, egymástól erősen különböző módon próbálnak elérni. Robert De Niro karaktere egy nyugodt, kívülről tiszta kezű, de piszkos játékot űző kaszinó tulajdonos, Joe Pesci pedig egy véreskezű agresszív pszichopata.

A filmnek nincs igazán kijelölt útvonala, nem egy kimondott felemelkedés-bukás történetet mutat be. Sokkal inkább koncentrál az egyes emberek kapcsolatára, ezen kapcsolatok lassú tönkremenetelére. Nincs kifejezett eleje sem vége, inkább amolyan kocsma beszélgetés, ahol leül két ember, és elmesélnek egy történetet, két különböző szemszögön keresztül.

Mindezek ellenére, és még úgy is hogy 3 órás a film, engem sikerült végig lekötnie. Talán csak ha kétszer veszített el a rengetek veszekedős jelenet között. Kicsit sok volt meghallgatni ugyanazokat a köröket (úgy rémlik az Írben is pont ez volt a problémám). De a színészek remekül hozzák a karakterüket, teljesen beleélik magukat a szerepbe. Külön kiemelném Sharon Stonet, akinek talán a legnehezebb dolga volt, elég széles skálán ingadozott a karaktere.

A díszletek, a helyszínek változatosak és látványosak, rengetek statiszta van, egy perce nincs nyugta az ember szemének, mindig van valamit nézni. A vágás és a kamera kezelés is követi ezt a hangulatot, rendkívül dinamikus, folyton pörög és forog minden. Nincs egy stabil helyzet, ahol a karakterek, a történet vagy a kép megállna. Talán ez a dinamika, ami miatt így elment a 3 óra.

Nekem mondjuk ennél többet nem is adott, erősen kétlem, hogy ezen a hangulaton kívül bármi másra emlékezni fogok pár hét múlva. Sem a történet, sem a lezárás, de úgy az egész, nekem nem lett maradandó. Jó volt, érdekes volt, nem több. De meg tudom érteni, másoknak miért van ez a kedvenc filmjei között.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma