A filmtől pont azt kaptam mint amit vártam. Egy, számomra felszínes, öncélú szatírát, mely a társadalom szétrétegződésére reflektál. Úgy vagyok vele, mint bizonyos nagyhírű festmények esetében. Szép, szép, megnézem tovább állok. De hogy végighallgassam, hogy belemagyarázza valaki, hogy a művész melyik ecsetvonása melyik problémára "akar" rávilágítani, melyik színösszetétel milyen lelki válság leképzése a vásznon, az nekem még akkor is erőltetett, ha kivételesen találok benne azonosulni valót.

Ez az én szegénységi bizonyítványom. És a filmet, pont ilyennek éreztem. Erőltetettnek és belemagyarázottnak. A filmnek voltak jó pontjai (gazdagék párbeszédjei, a wc-s néniből lett sziget királynője fordulat, a személyzet jelenetei, stb), és mikor éppen nem hányás és szar tenger vagy értelmetlen és kínos párkapcsolati viták közepette voltunk, még élveztem is. Az első felvonás felejthető, a második erőltetett volt. A harmadikkal már jól elvoltam, bár nem tudom, talán ez volt a legsablonosabb is. Összességében nem bántam meg a megnézését, a fényképezését kifejezetten szerettem, de rendező célközönsége nem én vagyok.

Értékelem: 5

Műfaja: komédia, dráma