Mivel az általam kiválasztott összes Avatar vetítés teltházas (vagy éppen az első sor csak szabad) volt, így gondoltam, akkor legalább beülök valamire, amire rajtam kívül senki más nem fog (és akkor már eredeti nyelvre, ha már ott a lehetőség).

Volt egyszer egy amerikai producer, akit Harvey Weinsteinnek hívtak. Gondolom a figurát nem kell ma már senkinek sem bemutatni, éppen 23 éves börtön büntetését tölti (további ítéletekre várva). A film, annak a cikknek a megírását járja körbe, ami alapján a botrány kitört, és amely okán, (csak HW-vel szemben,) 86 nő mert színt vallani az őket ért megaláztatások és egyesek esetében az elszenvedett nemi erőszakról.

A téma, nem egy kellemes kikapcsolódást ígér. De a film, még erre is rátesz egy lapáttal, és a Spotlight nyomdokaiba lépve, a kevésbé néző barát, szárazabb oknyomozás folyamatára koncentrál, és nem kifejezetten az áldozatokra vagy a tettek szörnyűségére (bár értelem szerűen, azért ezekre is kapunk némi rálátást).

Maga a nyomozás, az információ gyűjtés, az interjúk, lekötöttek két órán keresztül, ezzel nem is volt gond. De maga a film, valahogy kevés volt. Megpróbált a két főszereplő életével kezdeni valamit, de végül számomra semmit nem hoztak ki belőle (így igazából ki is hagyhatták volna). Az interjúkban elhangzott dolgok súlyosak voltak, de már itt is kiderült, hogy az ügy sokkal de sokkal nagy léptékűbb annál, mint egy producer több évtizedes ámokfutása. Konkrétan a teljes filmipar arra van felépítve, hogy "jaj, jaj, hát csak nem megmarkolászta "véletlenül" a mellét?.. adjunk neki pár millát és felejtsük el". És mikor erre valaki rákérdezz, hogy ez mennyire normális, az legyen a válasz, hogy teljesen, hiszen ez így működött mindig is? Na, az ilyen pillanatoknál azért összeszorul az ember gyomra.

De kiderültek olyan számomra ismeretlen tényezők is, amikre álmomba sem gondoltam volna. Nem csak azért volt ez a téma ilyen nehezen tálalható, mert hogy az érintettek féltek erről beszélni, hanem mert nem tehették. Ahol a megfélemlítés, a szégyen éreztette megfutamodás nem működött, ott a rendszer tette a dolgát, és a 8-10 megtett feljelentés, a rendőrségi ügyek és perek, el lettek simítva, titoktartási nyilatkozatok kitöltve, bizonyítékok elkobozva, megsemmisítve. Konkrétan alá írattak (ennek módszertanát szintén érinti a film) olyan papírokat, amely alapján az áldozat beperelhető lehetett volna, ha kinyitja a száját.

Végeredményben a film, jól össze van rakva, nézeti magát. Magát az újságírói gárda belső működéséből kicsit többet is elnéztem volna. Ugyan a nézőtől távolságot tart, vannak elemei melyek nem működnek, vannak melyek igen. Hallhatunk több eredeti nyilatkozatot, beszélgetés felvételt, van színésznő aki az arcát, van aki csak a hangját adta a filmhez. Nem bántam meg, hogy erre ültem be, és végeredményben nem is voltam egyedül. Rajtam kívül még 8an voltak tegnap kíváncsiak a filmből. 8 emberből 2en voltunk férfiak.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma