Wim Wenders és a paranoia. Mellette meg.. hát, történnek dolgok (a képekkel ellentétben színesen, felújítva, csak hát az imdb-ből fogy el a lelkesedés (vagy a felhasználóiból))

Van a csillagász, aki a csillagvizsgálóban a távcsövét kamerára cserélte, a csillagokat emberekre, a világűrt pedig a városra;

Az életet nem igazán élő, a pénzbe, hatalomba, munkába feledkező producer, aki szembenézve a halállal rájön, hogy élni akar;

A pénzt, hatalmat és munkát lesajnáló feleség, aki felszabadulva béklyói alól, belefeledkezik a pénzbe, hatalomba és munkába;

Aztán van itt egy takarítónő aki takarít és nem lövik le.. meg csinál mást is;

Kap egy kicsi szerepet a telefonból szóló mennyei mexikói hanggal beszélgető gengszter rapper;

A femme fatal, a végzett asszonya, aki valójában csak áldozat (de milyen gyönyörű szép áldozat);

Meg a fiatal Doc, aki egy szárnyas repkedő teve.. vagy egy érzelmekkel rendelkező rendőr?.. végül is igazából teljesen mindegy;

És a zseniális nem evilági Udo Kier, aki Kovács Zoltán.

Nem mondom, hogy én ezt teljesen átláttam, de az biztos, hogy remekül szórakoztam.

A film után ráadásul volt egy, ugyan kicsit kínos, feszengős és fáradt, de mégis csak egy közönség találkozó, magával Wim Wenders-sel.

Jó volt látni a mestert. Még ha a beszélgetést vezető csávó nem is nagyon készült arra, hogy neki itt beszélgetnie kell, és ha a nézői kérdések nagyrésze is inkább csak a Perfect Days-ről szólt, igaz, itt már voltak tök jó sztorik, beszólogatások.

Csak én meg azóta sem tudom, hogy Kovács Zoltán az most hogyan és miért?!

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, thriller