És ha már kultúrálisan nem sikerült a Cinefeszten túl messzire szárnyalni, a Budapesti Klasszikus Film Maraton keretében, beletekintettem, mit is tud ez a wuxia. Tajvanból.

Nos, nem biztos, hogy ez volt a legjobb alap az ismerkedésre. Az Eső a hegyen, egyfajta kifordított vu-hszia film, kevesebb fókusz van a verekedés, kungfu koreográfián, még kevesebb a kardozáson és a fantasy körítésen, de még így is bőven jut persze idő az ugra-bugrára, több is mint ami egészséges lenne.

Sokkal inkább koncentrál a macska (mármint.. róka) kecsességű bujdosásra, fürge ügyes mozgásra, és számomra teljesen meglepő módon, a vallási és politikai szálra. Mármint, mondom én úgy, hogy ha láttam is életembe wuxia filmet, biztos hogy nem tudtam arról, hogy ez mi ez.

A filmet bátorkodom dinamikus kamaradarabnak nevezni, végül is szinte végig egy darab buddhista kolostor négy (nél sokkal több) fala között zajlanak az események. Stílusa.. hát.. a fent említett.

Jó sok tipi-tapi-tipi-tapi futkározás (az utószinkron nem csak a filmet ölte meg kicsikét, de a miatta elkövetett hangdizájn rendesen rámászott az idegeimre), rengetek, de tényleg rengetek túlhúzott keleties Bud Spencer és Terence Hill-es bújócskázás, aztán jön bele némi buddhista életbölcs tanmesébe bújtatott, meglepően érdekes politikai thrilleres és egy kevésé izgalmas heist filmes szakasz, majd az egészet lezárják egy Török Star-Wars-al.

Hááát, határozottan érdekes filmélmény volt, megfelelően kultúrsokkolt ahhoz, hogy kizökkenjek kicsit az elmúlt hetek filmes vonulatából. Azt azért nem mondanám, hogy nem voltak kínos részei, vagy hogy minden percét imádtam volna, de remekül szórakoztam.

És kicsit, gazdagodtam is valami újjal. Csak ez utóbbi miatt, nem 6 pontozom le magamnak.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, kaland, dráma