Mivel szándékozom összeszedni az eddigi éveim filmes statisztikáit, itt jegyezném meg, hogy ezt a filmet még 2022-ben láttam (konkrétan szilveszter napján, ha már ügyeletben voltam). A korábbi film(ek)hez, ahogy a könyvhöz, még nem volt szerencsém, pedig nagyon rég óta a kívánság listámon szerepel. Mégsem tudtam, csak úgy önmagában értékelni a filmet, kéretlenül is bekúszott mellé összehasonlítási alapnak az 1917.

Nem véletlenül. A rendező és az operatőr szinte bizonyos, hogy ihlető forrásnak tartotta a fent említett filmet. A fényképezés, a bevilágítás, a játék a fényekkel, egy az egyben Roger Deakins munkáját idézi. De hasonlóságok ezen felül is vannak még. Egyrészt, hiába német produkcióról beszélünk, a nyelvet nem számítva, ez csöppet sem látszik a kész alkotáson. A színészek remekek, a látvány, az ötletes fényhasználaton felül is szuper. A díszletek, kosztümök kidolgozottsága szintén aprólékos, bár számomra Sam Mendes filmje ebben sokkal látványosabb.

Ebben is. Ugyanis, hiába a sok hasonlóság, a közös téma, a hasonló történet vezetés, valahogy nincs meg az a grandiózusság, amit ezen film vetélytársa a magáénak tudhat. Pedig végig a szereplők mellett vagyunk, a kamera itt is levisz minket a sárba, vértől tocsogó mocsokba. Az azonosulás, a szereplők megkedvelése, sőt, megismerése, itt sokkal erősebb mint az 1917ben.

Talán, ha ezt is moziba tudtam volna nézni, sokat segített volna is. Szégyenkeznie így sem kell, erős film volt. Témája sajnos továbbra is aktuális. De megint csak azok nem fogják látni, vagy helyesen értékelni, akiknek kéne.

Ja, és az a befejezés, a film utolsó negyed órája, ami lényegében a békekötés utolsó óráit mutatja be. Fúú, na az egy gyomros volt. Kétszer is.

Értékelem: 7

Műfaja: akció, dráma, háborús