Ötletes kis film a gyógyszerre ivás ősi kultúrájáról. Csak itt nem teleport a mellékhatás, hanem idő visszatekeredés.
Nem indult túl jól az ismerkedésem a filmmel. A legeslegelső mondatnál meg kellett állnom, és be kellett kapcsolnom a feliratot. Végtelenül kiakaszt, hogy magyar színészeink nem tudnak vagy nem akarnak beszélni. Pedig tök jó jelenet volt.
Aztán folytatódott egy olyan főszereplővel, akivel nagyon nehéz volt azonosulni. A töketlensége túlságosan is ismerős, jelleme pedig túl gyáva ahhoz, hogy szimpatizáljak vele. Aztán az első gyógyszerre ivás, azért segített ezen a problémáján.
A színészi játéknak, beszéd stílusnak végül azonban teljesen meg tudtam bocsájtani. Egyrészt, valamelyest javul a helyzet, másrészt a pár veterán színészt leszámítva, java részt kezdő és amatőr színészekkel vannak a jelenetek eljátszva. Cserébe a történet meglepően ötletes, a forgatókönyv, egész ügyesen végig vezet a történeten.
A hangulat viszont kínosan feszengős. Direkt feszengős, de én ezt akkor sem szeretem.
Minden esetre ilyen történetet magyar megvalósításban még nem láttunk (én legalábbis, legfeljebb a szintén remek Hurok című filmet tudom egyedül hozzá hasonlítani). A feszengős hangulat mellett, van egy sajátos humora, mely némileg visszafogott ugyan, de tök jól áll neki.
A történet sincs túlcsavarva, sőt, de a fordulat ha nem is volt kiszámíthatatlan, de kifejezetten tesztet.
Főleg, az utolsó visszatekerésben történtek, fergeteges volt, ahogy a rendező beleírta azt, amit mi mindannyian pontosan ugyan így megtennénk. Jót röhögtem rajta.
Valahol a 6 és 7 pont közé tenném, de most a szívemre hallgatok inkább.
Értékelem: 7
Műfaja: vígjáték, krimi, romantika
