Mivel alapból jól elvagyok a musical-ekkel (bár elsősorban inkább az elvontabbakat szeretem (Sweeney Todd, Repo! - A genetikus opera, The Rocky Horror Picture Show), de azért a klasszikusabbakkal is egész jól elvoltam, mint a Singin' in The Rain, vagy a nagy szerelmem, a La La Land. Szóval ha már Spielberg is méltónak találja a West Side Story-t újra feldolgozásra, akkor én is teszek egy próbát velük. Kezdve az eredetivel.

Fú, hát ezt a véleményemet sem fogom büszkén mások felé lobogtatni. De magamnak meg minek hazudjak? A film negyedét kénytelen voltam végig pörgetni. Kezdjük ott, hogy végtelenül hosszú volt. A történet egy rövidített Rómeó és Júlia történet, csak a két család helyett két utcai banda kap szerepet. A jelenetek száma (ha nem számítjuk azt a kevés tölteléket, és az átvezetéseket), három. Egy utca és banda bemutatás, egy táncest és a párbaj. Mindez 2 és fél órán keresztül.

A másik, ami a legfontosabb lenne, a zene és az ének. A zenének egy hatalmas előnye van, erre később a pozitívumoknál visszatérek. Az ének viszont kiakasztó. A fent említett filmek sem arról híresek, hogy nagyszerű énekesek, gyönyörű énekhangok csodákat énekelnének, de a zeneszöveg, az előadás stílus legalább érdekesek és emlékezetesek. Itt? Nem. 2 ismert szám van benne, ezekre még azt is mondom, hogy helyük van egy musicalbe. A többi generic, érdektelen, felejthető. És az előadás stílusa? Jó esetben két nyávogó macska, ahol ráadásul az egyik alá is van szinkronizálva.

A színészi játék taszító, és ehhez nem csak a túljátszott színpadias és néhol gyerekes játék tesz hozzá, hanem a két vakolatnyi fekete smink is amit a "bevándorló" főszereplők magukra kaptak. Azt még csak csak megértem, hogy a táncos lányka lehet nem tud úgy énekelni, ahogy a rendező akarja (bár a többiek sem tudtak, nem tudom, miért erőltette akkor azt az egy énekhangot), de hogy hihető színészeket/táncosokat miért nem lehetett ezekre az egysíkú egyszerű karakterekre találni azt nem értem.

De nézzük ami jó volt. A táncok izgalmasak és látványosak, nagyon dinamikus és színesek. A vége felé már színtelenedik, de ott már a hangulat is komorabb. Mondjuk pont ezek a részek voltak azok, ahol már-már Michael Jackson megjelenésére vártam, annyira az ő stílusa volt ez a tánc. A kamera kezelés, a vágás, az áttűnések pedig bár kicsit színpadiasak, jól állnak ennek a félig valódi félig színpadi képnek.

Szóval élvezni nem élveztem, és bár voltak értékelhető pontjai is (főleg, hogy nélküle nincs La La Land), egyszerűen nem tudok elmenni a negatívumok mellett. Az utolsó pontok alapján értem Spielberg lelkesedését, így technikai szemmel kíváncsi vagyok az ő verziójára is, de ha nem talált jobb színészeket és nem változatot (és miért változtatott volna) az énekeken, az új megnézésére valószínűleg csak erősen kényszeredve fog csak sor kerülni.

Értékelem: 4

Műfaja: krimi, dráma, musical