Mostanában gyakran előjön a bűn és a bűnhődés fogalma azoknál a filmeknél, melyeket választok (nem csak az imdb listából). Ebből a sorból ez a film sem lóg ki, sőt.

Clint Eastwood rendezte bosszú film, western köntösben, egy sajátos búcsúja a rendező/főszereplőnek ettől a világtól, melynek kétség kívül a világsikert köszönheti. Már időben is a vadnyugat végén jár a történet. Az egykori pisztoly "hősök" meghaltak vagy eltűntek, az indiánok szintén. De az emberi aljasság kitörölhetetlenül velünk van, továbbra is. Ez már a nyitányból is kiderül.

Egy poros kisvárosi lebujban éppen csak megakadályoznak egy örömlánynak a megkéselését. A bűnösöket megszégyenítik, és a kurvák tulajdonosa felé, pénzbeli (jószágbeli) jóvátérítést írnak elő, mindezt a nők felháborodása ellenére, kik az elkövetők fejét akarják. De nincs szavuk, a város önkényes seriffje ellen. Így hát összedobják a pénzt, amit kerestek, és vérdíjat tűznek az elkövető, amúgy egyszerű cowboyok fejére.

Bár könnyű lenne ítéletet mondani a fent elhangzottak mellett, hogy ki a jó és ki nem, de a film ennél jóval árnyaltabb. Igazából nincs fehér és fekete, mindenki ember, kicsinyes vagy nagyratörő vágyak mozgatják őket, és mindenki a sors adta lehetőségeivel él és érvényesül. Nincs jó ember, maximum kevésbé rossz. Talán az ártatlan, melyet ha 1-2 szereplőre el lehet mondani, de ők sem kerülnek ki mindig a célkereszt elől. Mindenki más megkérdőjelezhető vagy bizonytalan.

A film is megpróbál végig földhöz ragadt, hihető lenni. Az egykori gyilkos már megöregedett, disznókat nevelve próbál boldogulni. Az ifjú, hősies történeteken nevelkedve híres fejvadász szeretne lenni, gyilkos, kinek nevét féltik. De van egy kőkemény angol figura, ki bármelyik parasztot lekörözi céltudásával,  meg a seriff, aki nem csak a közösséget építi, de saját házát is, hol majd jól megérdemelt nyugodt öregkorát töltheti, stb. És közben mindegyik figurának megvan az árnyoldalát. A seriff pocsék építő, szél fújta csupa lyuk a háza, de a közössége is. Az angol, egy jó adag verés után, úgy tűnik el a képből, mintha sosem lett volna, a fiatal hős pedig rövidlátó, tapasztalatlan siheder csak. A gyilkos, nos, ő sem másabb bárkinél, ő is csak egy esetlen ember, ki főleg a szerencséjének híven van még mindig életben.

Ráadásul az események is lent maradnak a talajon. Nincsenek nagy vonatrablások, hősiek kiszabadítások, párbajok. Egy összecsapásban is az marad életben, aki a hidegvérén kívül, a szerencse is megsegít, nem az aki először lő. Ha gyilkolni kell, az kínosan egyszerűen és gyorsan történik. Hol a legegyszerűbb egy védett házban rejtőző ember meggyilkolása? Meg kell várni a kinti toj-toj wc mellett, hogy kijöjjön, és majd ha leül, utána könnyen szemközt lőhető. Mily "nemes". De nagyon felkavaró a szikláról való rajta ütés is, hogy az mennyire nincs túl bonyolítva.

Ami furcsa, hogy ezek az egyszerű jelenetek is, hatásosak. A színészi játékkal is meg voltam elégedve, nagy monológok nélkül, apró arc rezdülésekkel is bőven át tudták adni, mi fordul meg a karakter fejében. Külön kiemelném Gene Hackmant, bár talán az ő karaktere volt a leghálásabb színészi téren. Mégis, én teljesen elfelejtettem, hogy ezt a filmet egyszer már láttam. Mikor elkezdtem nézni, jöttek elő a sejtések, hogy igen, igen, ezt már ismerem, tudom mi lesz.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, western