Ez az a rész, ami nekem valószínűleg többször nézős volt kölyökként. Meglepően sok emlék tért vissza róla a nézése közbe, ez valahogy jobban nyomott hagyott bennem.

Az első részhez képest, látványosabb, mozgalmasabb, valahogy a poénos jelenetek (főleg a Halálhoz köthetőek) sokkal jobban működnek. A történet is "komplexebb" valamelyest. Ami változott, az a hangulata. Ugyan az az agyatlan ökörködés megy itt is, viszont az ártatlanságából, bájából némileg vesztett. Kicsit bunkóbb, direktebb (süt róla a 80as évek vége, 90es évek eleje), kevésbé az aranyos szó jutna eszembe róla. Mondjuk világ megváltásra (ha-ha) ettől sem kell számítani, nem is hiszem hogy bárki ezt várta volna tőle.

Apróság, de külön tetszik, hogy a filmek mekkora nagy feneket kerítenek egy egyszerű iskolai esszé bemutatás vagy egy metál tehetség kutató köré. Mondjuk az kicsit szíven ütött, hogy azt a pár másodperces gitár és nagybőgő pengetéshez nem tudtak valami 10 perces oktatófilm elé beülni, hogy legalább halványan hitelesnek mutasson (mint ahogy a dobolás annak tűnt), pedig úgy tudtam, Keanu akkoriban (is) gitározott.. vagy legalábbis bandában játszott.

Értékelem: 6

Műfaja: kaland, komédia, fantasztikum