A közelmúlt, számomra emlékezetes horror filmjeit idéző, nagyon lassan építkező, a feszültség keltés, a kényelmetlen érzés elnyújtását eszközéül használó lélektani horror film, mely fele annyira sem lett emlékezetes, mint azok, amikhez hirtelen hasonlítani tudnám. Amíg a Mindsomar az erősen kiugró egyedi stílusával, a Hereditary pedig a kegyetlen hangulatával tudott kiemelkedőt mutatni, addig itt, az írók (főleg a hölgy) a valláshoz való sajátos hozzáállásával próbáltak meg villantani, de gyanítom (a trailereket megnézve), hogy a korábbi filmjei, ezt egy kicsit betegebben és emiatt emlékezetesebben oldotta meg.

Ettől függetlenül, nem lehet okom panaszra, mert nem volt rossz film. A feszültséget tényleg sikerült fenntartani. Engem ez a babaház-valóság megfeleltetés mindig be tud paráztatni, itt sem hagyott igazán nyugton. A színészi játék, főleg a gyerekek részéről, messzemenőleg kielégítő volt. A csavar kicsit erőltetett, és elégé hiteltelen, de a karakter múltjából adódóan végül is egész ötletes. A kamera kezelés és a képi világ a fentebb említett két művet idézi, és kifejezetten tetszett, hogy a film elején, a főszereplőt csak hátulról mutatják, mintha ő lenne a film főgonosza. Majdnem hogy karakter építésnek tekinthető az a folyamat, ahogy a gonoszból ártatlan, az ártatlanból áldozat, az áldozatból pedig újfent (igaz a körülmények szőtte) rossz lesz.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, horror, thriller