Egy érdekes horror-lélektani thriller keverék, mely a kevert műfajainak jobbik oldalait hozta be ebbe a filmbe. Egy diszfunkcionális család tragédiájába csöppenünk bele, mikor is a nagymama távozott az élők köréből. Eme esemény fényében ismerjük meg a még így túljátszva is zseniális Toni Collette karakterét az érzelmi skála minden fokát megjáró, mélyen sérült édesanyát, a visszahúzódó, magának való fiút, a csöndes rettegés és őrület karmai között feszengő kislányt és a mindenről tudomást venni sem akaró férjet.
És talán nem lövők le vele poént, de az első tragédia, nem az utolsó lesz a sorban.
A film első fele nyomasztó. Rettentően nehéz nézni, rátelepszik az emberre. Szépen, lassan, fokozatosan, de egy percre sem adva feloldást. A feldolgozhatatlan tragédiák lassan kikezdik nem csak a szereplők, de a néző idegeit is. Majd történik egy forduló pont (egy elégé kínos szeánsz kíséretében), ahol megváltozik a film tempója. Hátborzongató látomások, egyre durvább események, úgy, hogy az ember lelke már amúgy is romokban hever. Ez adja meg igazán a film ízét.
A végjáték során sajnos teljesen elgurul a gyógyszer, és ez, ahogy nálam a Babadooknál is, jócskán kizökkentett a filmből. Ez a rész szerencsére rövid, így bőven a film hatása alatt maradhat az ember, még úgy is, hogy az utolsó két percbe be kellett sűríteni egy történet magyarázatot azon nézők számára, akik lusták lennének gondolkodni vagy elmélkedni a látottakon.
Összességében tetszett, igazi kis indi horror gyöngyszemecskeféle. Vannak problémái, de hatásos, sokszor meglepő, és mer kicsit más lenni. Jó beszédtéma lesz baráti társaságok között is, nem egy holnapra elfelejtem alkotás.
Értékelem: 7
Műfaja: dráma, horror, misztikum
