Nem sokára érkezik a mini sorozat, Jeffrey Dahmer életéről Evan Peters főszereplésével. A színész miatt az már a váró listámon van. Aztán szembe találtam magam ezzel a filmmel, ami szintén a hírhedt sorozatgyilkosról szól. Zárkózzunk fel.
Egy tipikus amerikai kisvárosban járunk, ahol egy tipikus gimis közegből kilógó, a helyét nem találó Dahmer, már könyökig benne jár az elhullott kisállatok tetemeiben. Ezek alapján (meg amit a számtalan róla és vele készített interjúk során hallottam), jogosan feltételeztem, hogy bevezetés kapunk abba, hogyan kezdte el beteg ámokfutását ez az ember. Részben, igazam is lett, de csak részben.
A film igazából ott ér véget, ahol a többség által ismert események elkezdődnek. Ezzel még nem is lenne baj, mert egész addig lehetne építeni a feszültséget, várni, mikor tör ki Dahmerből az állat, és látni, hogy változik át egy félénk visszahúzódó gyerek egy számító szociopatává. Részben, kapunk is ilyen jeleneteket, de csak úgy elszórva, alig-alig összekapcsolódva. Számomra nem állt össze egy egészé, pedig minden alap megvolt benne, amire szükség volt.
Nekem kicsit vékony volt a narratíva. Rossz filmnek nem mondanám, mert a színészi játék (egy két mellék karakter leszámítva) remek volt, a hangulata nagyon visszaadta a 70-es évekbeli sulis filmek hangulatát, a para jelenetek pedig megfelelő feszültséggel voltak felépítve. Az események, cselekedetek egy az egyben visszaadták azt, amit tudtam a sorozatgyilkos gyerek koráról, szóval tudtam értékelni, és nem bántam meg hogy megnéztem, de élvezni, nem igazán tudtam.
Értékelem: 5
Műfaja: életrajzi, dráma, horror
