Még a megjelenés évében láttam, és emlékszem, engem már akkor sem tudott annyira lekötni, de a kollégiumi légkör, a közös "mozi" élmény, megtette a hatását, és egy jó 6-7 pontos filmélményként maradt meg így 9 évvel későbbre a fejemben.

Azt viszont furcsáltam, hogy körülöttem oly sokan a mai napig idézgetnek a filmből, én viszont jószerivel egy percre sem emlékszem belőle. Mivel az egyik nap pont szembe jött velem a Netfilxen, gondoltam felfrissítem az élményeimet. Nos, a frissítés sikeres volt, ahogy néztem, jöttek elő az emlékek, és sikerült elég hamar rájönnöm, hogy ez a polgárpukkasztás nekem egy közepesén többet, valószínűleg már akkor sem ért, mikor először láttam.

Az egy dolog, hogy alig kétszer röhögtem csak fel a poénokon, mert el kell ismernem, voltak azért szórakoztató, én is mosolygok részek azokon kívül is. De hogy ezen kívül nagyjából semmi sem működött, az kicsit fájt. A polgárpukkasztás gyenge volt, a poénkodás erőltetett. A színészi játék ennek megfelelően volt ledirigálva, hozták azt amit a rendező megkívánt. A kivágott jelenetekből, meg egy két bent hagyottakat tovább gondolva, biztos vagyok benne, hogy volt itt valami komolyabb, társadalom kritikusabb irányvonal is, csak az valahol a vágó padon kimúlhatott. Stílusában, történet vezetésben sem tudtam igazán hova tenni, valahogy nem találta meg a film a helyét.

Megnéztem, álljon itt nekem figyelmeztetésnek, hogy ez nem egy újranézős film számomra, egyszer bőven elég volt, kétszer pedig már sok.

Értékelem: 5

Műfaja: komédia