Amíg nem olvastam el a kritikákat, azt hittem, hogy ez egy ügyes marketing fogás volt a producerek részéről, hogy ennyi díjátadóra betuszkolták (gondoltam az Élősködők tavalyi sikerét meglovagolva). Aztán elolvastam a véleményeket, és úgy látszik, rajtam kívül mindenki oda van a film minimalista stílusáért. Akkor legyen.

A film egy koreai kivándorló sajátfilmje (írta és rendezte) egy koreai kivándorló családról, akik Texasba költöznek, hogy a család feje, megvalósítsa a farmjáról szóló álmait. Van egy konfliktus helyzet, mégpedig hogy ezért mindent félre dob. A fia szivbeteg, a kórház órákra van a farmtól, a felesége barátok és ismerősök nélkül marad, hja meg nagyon pénzük sincs az egészre. Csak bankkölcsön.

Aztán történik amit előre tudunk hogy történni fog. Mindez szépen lassan, kirohanások és drámai betétek nélkül. Ami tragédia történik, az is mind lassabban, nyugodtabb tempóba esik meg. A vége nagyjából (úgy vettem le) oda fút ki, hogy az apa beismeri, hogy mindent nem tud egyedül megoldani, talán némileg benne lehet az is hogy eltávolodott az ezoterikus világtól és túlságosan anyagias lett, de ez most változik.. nem tudom.

Abszolúte semmit nem tudott nekem nyújtani ez a film azon kívül, hogy szépen megidézte gyerek koromat, mikor mamának a földjén robotoltam "nyaralás" címszó alatt. Se a karakterek, se a történet nem kötött le, igaz nem is nagyon bántott. Ami viszont nagyon is jó volt, az a fényképezés és a zene. Az operatőrnek remek szeme van, és ténylegesen jól ki tudta használni a természet adta szépséget.

Ezen kívül még tetszett, hogy bár egy koreai bevándorló család van a középpontban, egyáltalán nem erre épít a film. A lényeg, a család, és a család belső dinamikája, függetlenül a származásuktól. Ez jó volt benne. De ezen és a nagymamán kívül, én már jövő héten nem fogok emlékezni arra, hogy ezt a filmet láttam.

Értékelem: 5

Műfaja: dráma