Meg kell hagynom, nem pont erre számítottam, és talán a hangulatom sem volt hozzá megfelelő, így nálam nem landolt olyan előkelő helyen, mint ahogy mások ezt nekem beharangozták. Persze, nem számítottam valami fejvesztett őrületre, de a film sajátos tempója és hangulata, engem most kicsikét visszahúzott.

A történet egy dán kisvárosban játszódik. A 40es éveket taposó, saját életükbe így vagy úgy de belefásult, 4 tagú baráti társaság érdekes kísérletnek fog neki. Egy filozófus/író elmélete szerint, az ember 0,05% alkoholszinten tartva magát, sokkal felszabadultabb, produktívabb tud lenni, anélkül hogy elszenvedné a túlzott alkohol fogyasztással járó kellemetlen fizikai és szociológiai tüneteket. És innen kezdve, nagyjából mindenki ki is tudja találni, merre fog tovább haladni a történet.

Színészek terén azt kell mondanom, hogy Mads Mikkelsen nem lopja el a showt teljes egészében. Színész társai karakterei koránt sem kapnak akkora figyelmet, mint Mikkelsené, de amíg az ő karakter introvertált, addig a többiek kevés jelenléte is kiegyenlítettnek tűnik. Így lényegében 4 külön álló ember, különböző problémáját és annak kezelését nézhetjük végig, ami azért egy kicsikét megdobja az nézni valót.

És bár ténylegesen klissé klissét követ, a film amellett hogy néha hihetetlenül demagóg tud lenni, folyton meglep azzal, hogy mellette néha mennyire mer őszintén is beszélni. Ez a kettősség jellemzi a hangulatát is, de a korábban említett tempóra is rá lehet húzni. Fel-felpörög, ahogy hatni kezd az alkohol, hogy aztán egy hirtelen fékkel ráébresszen minket a kijózanító valóságra, és a probléma nagyságára. Erre a film végi tánc talán a legjobb példa, nálam legalábbis ott jött le, hogy mennyire önmagával, a felszabadulás és a gyötrődés kettősségével küzd a főszereplő. Aztán lehet megint csak én gondoltam bele túl sok mindent.

Értékelem: 7

Műfaja: komédia, dráma