Még mindig meg tudok lepődni, pedig már nem az első 60+-os film, amit mostanában látok, és bőven megállja a helyét ma is. Krimi-akció film 1949ből, abból a korból, ahol a nyomkövető még egy fehér vászondarabot jelentett, amit megkülönböztető jelzésként a kocsi lökhárítójára kötöttek, és a háromszögelést még nem a mobil telefon alapján, hanem a kocsi alján elrejtett oszcilloszkóp sugározta jel bemérése segítségével történt.

De a pszichopata már akkor is ugyan azt jelentette. Az őrület határán egyensúlyozó banda vezér, James Cagney játéka (főleg a film vége felé), nagyon is Joker karakterét és a Psycho főszereplőjét idézi. Mély anyakomplexusba szenvedő hidegvérű gyilkos, aki pénzért és sértettség miatt, gondolkodás nélkül lemészárol bárkit aki az útjába áll. Azonban egy félre sikerült rablás következtében, miután családja, édesanyja és felesége körül is már szorul a hurok, feladja magát egy másik államban, egy, az ott elkövetett, enyhébb bűntett miatti rabosítást vállalva. Ezt a rövid, pár évnyi büntetést azonban sem a rendőrség, sem a bandavezérségre áhítozó bűnöző társa nem nézi jó szemmel, és mindkét oldal beépíti egy-egy emberét a főszereplő mellé. Az egyiknek megölnie, a másiknak életben tartani a célja, legalábbis addig, amíg a korábbi rablás körülményeit nem sikerül kiszedni belőle. Vagy amíg az elméje végkép meg nem bomlik.

Izgalmas,, akcióban bővelkedő krimi, ötletes és izgalmas jelenetekkel, meglepően komplex karakterrel, forgatókönyvvel és színészi játékkal. Remek mozi.

Értékelem: 8

Műfaja: akció, krimi, dráma