Koreában, egy lepukkant környék, alagsori lakásban, szegénységben tengődő családnál járunk. Arra nem kapunk választ, hogy jutottak el odáig, hogy pizzadoboz hajtogatásból keresik meg a betevő falatot, csótányok között, még a wifit is a szomszédtól lopva, de azt látjuk, hogy mostani állapotukban csak az ügyeskedés révén képesek arra, hogy kitörjenek jelen körülményeik közül. A két gyerek közül az egyik kap egy lehetőséget, hogy angol tanárnak álljon egy gazdag háznál, ahova hamarosan az egész család befurakszik. Csalással, ármánykodással kifúrják a már ott dolgozókat, hogy aztán egymást szépen lassan beprotezsálják gyereknevelőnek, házvezetőnek és sofőr mindenesnek, természetesen a családi kapcsolatukat elrejtve a befogadók elől. Módszereik pofátlanok és teljesen hidegen hagyják őket a többiek sorsa, nem is meglepő, hogy elég gyorsan, bajba is kerülnek (elégé izgalmas és meglepő körülmények között).

Ami nagyon tetszett, az egyrészt a környezet. Nagyot dobott a filmen ez a kis koreai város szeglet, ahol játszódik. Nem járunk be túl nagy teret, de amit igen, az autentikus és érdekes. A kamerakezelés és fényképezés elsőrangú, a színészek hihetőek és kevésbé harsányak, mint amit egy ázsiai filmtől várna az ember (talán csak a csavarban érintettek kivételek). A hangulat elég vegyes, egyszerre vígjáték, dráma, heiszt film, de van benne horror(os) jelent. A forgatókönyv is egyszerre nyugatias és ázsiai, és nagyon sok helyen idézi a korábban látott A szobalány című filmet.

Értékelem: 8

Műfaja: komédia, krimi, dráma