Egy, a régi mozik filmjéért rajongó rendező meséje egy korszakról, rengetek valós esemény és személy felhasználásával.
Tarantino mozi, egy olyas féle, amiben olyan, hogy történet, nem igazán létezik. Sokkal inkább egy hangulat film, megpróbál egyfajta életérzést átadni annak, akit érdekel. Biztos vagyok benne, hogy többen gyűlölik, mint szeretik. Engem, valamiért, mégis megfogott. Nem rövid, és tényleg kevés minden történik benne, de ez a csillogó letűnt korszak, és a benne tébláboló karakterek, átbillentettek egy olyan hangulatba, amit szeretek. A vége pedig.. na azt teljesen elborultra sikeredett.
A zenék nem hagytak túl mély nyomot bennem, bár lehet hogy sokkal inkább a plakátokra, reklámokra figyeltem. No meg Margot Robbiera. Belőle sokkal többet is elnéztem még volna, bár sejtem, miért volt csak ennyi a szerepe. Imádni való kis egyszerű tündérnek van bemutatva, és a legtöbben, tudjuk mi lett szegény sorsa. Akik több szerepet kaptak, az Leonardo DiCaprio és Brad Pitt. Igaz, ők is inkább haknizni jött csak be, amit szemlátomást rendkívül élveztek. Pitt szerepét sem kicsinylem, de talán DiCaprio kapott erősebb, vagy legalábbis látványosabb szerepet. Mindkettő kisujjból kijátszotta, úgy, hogy egy másodpercre sem hittem el, hogy ők nem az a két karakter, hanem csak színészek. Megvolt a flow.
A kamera kezelés kellemes, a szövegkönyv nem túl acélos. A hangulat, az pedig 60-70es évek, Amerika.
Értékelem: 7
Műfaja: komédia, dráma
