Kritikák ide-oda, számomra ez A mozi élmény

A film háromnegyedéig teli foggal vigyorogva néztem végig, majd egy kicsi komolykodás után felrántottak a Wembley stadion színpadára, hogy onnan éljem át azt Freddy-vel vállvetve azt a nagyszerű élményt, amit az a First Aid koncert adni tudott.

Itt és most, kevésbé érdekel, milyen volt a történet vezetés, meg ki mikor énekelt, vagy hogy keveslik a kicsapongó életének mutogatását. Igazából nekem nem is hiányzott, minden élet szakaszból kaptam annyit, amennyi érdekelt. Értem, és látom a film hibáit, de oly mélyen a hatása alá kerültem, ott a nagy vászon előtt, hogy igazából ezek majdnem hogy eltörpülnek.

Amire az élmény átérzése mellett is fel tudtam figyelni, mint erős pozitívum, az a (nem csak az utolsó) fellépések újra varázsolása (melyek mindegyikén egyszerűen minden a helyén van, a díszlet, a ruhák, a mozgás.. tényleg minden), hanem a színészek karakter formálása. Nem csak Malek tett le bámulatba ejtő szereplést, de a Roger Taylor és Brian May-t megformázó színészek minden kis arc rezdülése, mimikája, az eredeti figurát hozta. És ahogy néztük a film végén a képeket, vagy tájékozódtunk a netről korábban, a többi mellék színész is vizuálisan hitelesen jelent meg.

És ha már a végéről beszélünk? Az egy dolog, hogy az a koncert fellépés letépte a fejemet a helyéről, de amit még nem tapasztaltam, hogy a közönség egy emberként ülte végig a stáblista vizuálisan megtámogatott részét. Pedig nem is egy ritka felvételt vettek elő hanem a Don't Stop Me Now majdnemhogy klippjét. Láttam én, hogy a legtöbbjüknek hullámozni, táncolni, énekelni lett volna kedve, és ez nagyon jó érzés volt

Tegnap óta dübörög a véremben a Queen zenéje, így nyugodtan vagyok elfogult. Ezt nagyon megérte megnézni, és még jobban moziban megnézni.

(A hatásáról annyit, hogy moziból kifele azonnal nyomtam a 9 pontot IMDB-n. Később aztán normalizáltam egy kicsit)

Értékelem: 8

Műfaja: életrajzi, dráma, zenés