Watchlistes ledolgozásom következő állomására, nem is emlékszem, hogy honnan jött. Talán valamelyik általam nézet youtuber alul értékelt filmekről vagy színészekről készült videójában akadtam rá. És magamtól eszembe nem jutott volna megnézni.

Pedig nekem sok bajom nincs Hayden Christensennel. Jó színésznek tartom, aki máig nyűgi annak terhét, hogy George Lucas ennyire félre rendezte leghíresebb karakterét, beskatulyázva őt az örökön nyávogó sírós szemű karakterré. Erre, milyen szerepet választ megint magának? Egy örökön nyávogó, sírós szemű, nyálkás karaktert. Igen, a szerepválasztásban ténylegesen pocsék szegény srác.

A film maga érdekes. Egy megbecsült és szeretet fiatal újság író története, akiről kiderült, hogy cikkjeinek a fele teljesen, vagy részben kitalált, hamis történet. Megtörtént esemény, melyet annyira elképzelni a mai, a címeket elolvasó, majd mindent tényként kezelő internetes nagy tudásúak korában, nem is olyan nehéz elhinni.

A színészi játék teljesen rendben van, a történet még talán izgalmasnak vagy érdekfeszítőnek is mondható. A probléma, az a karakterrel van. A főszereplő az első másodpercektől kezdve számomra teljesen unszimpatikus volt. A legelső történet meséléséről, az előadás stílusáról, már sütött, hogy egy figyelmet igénylő hisztis kisgyerek, aki az első sértésre zokogva a lányok szoknyája alá bújik.. szó, szerint. A nagy sokknak szánt jelenetek is csak egy "megmondtam" érzést váltottak ki belőlem, és a sok nyávogás között, már már a beletekerés ősi művészetét fontolgattam. 

Tudom, hogy direkt ilyen, de ettől függetlenül rendkívül idegesítő volt. Sokkal szívesebben néztem volna az internetes újságíró csapat, akik olyan hirtelen tűntek el a történetből, hogy egészen ezen sorok írásáig fel sem fogtam, hogy ők is szerepeltek valahol a film közepe tájékán. Megbánni nem bántam meg, de újra nézni vagy ajánlani, nem fogom.

Értékelem: 6

Műfaja: dráma, történelmi (szerintem inkább életrajzi.. de mindegy, imdb jobban tudja)