Ennél a fordulónál egyszerűbb választásom talán nem is volt. Nem azért, mert kevés lehetőségem maradt, hanem azért, mert A nagy balhé már szerepelt a listámon (úgy rémlik a Filmbarátok Podcast egyik ritka tematikus adásába került elő, mint kedvenc heist-film), a Metropolis nélkül pedig nem is lenne értelme folytatnom ezt az egész projektet. Igen, én még nem láttam ezt az alapművet. Persze mint mindenki más, tudja miről szól, látott belőle képeket és videókat, tudja hogy milyen hatással volt a filmművészetre. Csak sosem tűnt néző barát alkotásnak, és nem csak a kora miatt.

Az első ijesztő ponton, hogy egy művészeti ághoz (expresszionizmushoz) kötik, nagyon gyorsan túl tudtam lendülni, elég volt csak az első monumentális képsorokra ránézni, és máris feléledt a rajongásom. A másik néző ellenes tulajdonsága pedig a hossza volt. Ezen kicsit nehezebben lendültem át.

2,5 óra, fekete fehér néma film, majdnem 100 (94) évvel ezelőttről. Semmi jóra nem számítottam. Azt kell mondanom, hogy részben igazam is volt. El sem tudom képzelni, milyen korszakalkotó élmény lehetett ez a maga korában, de pontosan látom, mely részei azok, melyek nem öregedtek jól. Szájtátva tudtam nézni a hatalmas díszleteket, a mai szemmel is ötletes trükköket és kaszkadőr jeleneteket, elmerülni a képekben rejlő társadalmi kritika aktualitásain, azonban a feszesnek és izgalmasnak szánt akció/menekülős jeleneteknél, túlhúzott karakter interakciókon, ma már gyorsan elkezd unatkozni az ember. Ahogy a színészi játék is, a kornak és a stílusnak bár megfelelő, nekünk riasztóan túljátszott és erőltetett.

De ne felejtsük el, hogy egy olyan filmről beszélünk, melyet még Adolf Hitler is látott (és a szóbeszéd szerint, kedvencének tartott). Egy 100!! évvel ezelőtti filmről. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk, egyszerűen felfoghatatlan, hogy ez megszületett. Tényleg látni kell ahhoz, hogy érezze az ember miről beszélek. Ez a méretű munka, ez a megszámlálhatatlan statiszta, a trükkök, a díszletek, embertelen feladatnak tűnnek. És ajánlom a triviák elolvasását, mert abból ki is derül, hogy pontosan így is volt.

Élvezeti értéke így inkább már csak a fent említett megoldások csodálatában érvényesül, és a filmművészettel foglalkozok számára egy igazi szakmai csemege lehet, és érdemes így is kezelni a filmet. És bár volt része, melyet kifejezetten untam vagy melyen kínosan éreztem magam, ez ténylegesen az a film volt, melyet látnom kellett, és egy kicsit sem bántam meg, hogy bepótoltam. Azt meg meg sem kell említenem, hogy a látottakról órákat lehetne beszélni vagy írni, melybe én bele sem kezdem. De magamnak nem is kell, mert ezekre még sokáig emlékezni fogok

Ráadásul így már ezt a klippet is tudom más szemmel nézni:

Értékelem: 8

Műfaja: dráma, sci-fi