Már vagy egy tucatszor láttam, de nem tudtam kihagyni az alkalmat, hogy nagyvásznon moziba újra élhessem.

Steven Spielberg pátoszos klasszikusa a háború értelmetlenségéről, a család fontosságáról, bajtársiasságról. A rendező nem finomkodik az eszköztárával, direkt, a néző arcába tolja, és mégis működik. Nagyon sok az arc közeli, rengetek a belassítva szenvedés, aki meghal mind a mamájáért sír fel, ha hős kell hőst kapunk, ha gyávát akkor gyávát. Semmi kiemelkedően újszerű, mégis, olyan tévedhetetlen minden ízében, hogy az már félelmetes.

A film első 20 percét mindenki ismeri, én is megszámlálhatatlanul sokszor láttam már. És azt kell mondanom, hogy a mozi adta előnyök mellett sem ütött már akkorát, mint anno. Igaz, ebben két másik tényező is szerepet játszik. Az egyik, a kamera kezelés. Én rettentően idegenkedem a kamera rángatózástól, és itt bizony (és később is), kapunk belőle többet. Értem a miértjét, és néha még nálam is működik és engem is be tud húzni oda a jelenet közepébe, de itt néha már kicsit sok volt. A másik, hogy nekem a másik nagy jelenet, a vége összecsapás, sokkal sokkal jobban bejön.

Az a feszültség, amit ott a végén felépít a mester, az egyszerűen zseniális. Kezdődik az összecsapás előtti pihenéssel. A katonák viccelődnek egymás között, a főszereplők az életükről mesélnek egymásnak. A háttérben szól a romantikus lágy francia ének. Megnyugtató hangulat. Majd egy remegés, egy halk búgás. A lemezlejátszó megakad, az emberek elkezdenek felfigyelni. Jönnek a német tankok. És mikor a Tigris megjelenik, ahogy potyognak le a kavicsok a töltésről, úgy válik a néző is egyre kocsonyásabb reszkető kisegérré, csak úgy mint a szereplők a vásznon.

Ezerszer látott és ismert módszer, mégis működők. És ez igaz a film bármelyik másik jelenetére is. Külön érdemes figyelni az apróságokat, a megvilágítást, a díszletek részleteit, a kosztümök aprólékosságát. A színészi játék ugyan néhol kicsit túlzó, néhol viszont tökéletes (Giovanni Ribisi visszaemlékezése). A jelenetek ritmusáról és a koreográfiáról nem is beszélve.

Értékelem: 9

Műfaja: dráma, háborús