Köszönhetően a Corvin Mozinak, sikerült megnéznem ezt a dokumentumfilmet, mely John Williams Földre érkezését mutatja be.
Valamikor nagyon nagyon gyerekként láthattam, emlékeim szerint még katódcsöves fekete-fehér TV-n. De a hangulata és főleg a zenéje, annyira belém égett, hogy máig velem maradt. Igaz, ezen a kis vékonyka könyv is segített, mely a történetet is tovább éltette bennem.
Így még ha magára az első filmnézésre nem is emlékszem tisztán, újra nézve, pontosan olyan volt (pár részletet leszámítva), mint ami a fejemben élt.
Csak kicsit színesebben, élettel teltebben. Meghatóbban, szerethetőbben.
A nagy vászon, a mozi terem, erre a filmre lett kitalálva.
Belemélyedve az ülésben tátott szájjal bámultam a Spielbergre jellemző hosszú snittes jeleneteket, a látványos hátteret, a színes szagos kézzel fogható összképet.
Egy film, mely a képi világgal és nem a dialógusaival beszél hozzád. Konkrétan ki lehetne vágni az összes párbeszédet, és tökéletesen értenéd minden percét. Játszik is ezzel az eszköztárral bven.
A hátborzongató és gyönyörű jelenet Indiában, mikor együtt énekel a tömeg, az Indiana Jones-t megidéző első jelenet a világháborús repülőkkel, a találkozások bármelyik perce, a Kodály féle jelnyelv, mind önmagában dalol.
Ha egy kritikám lehetne, ez már gyerekként sem tetszett, mikor másodszor kinyílik az a bizonyos rámpa. Azt maximum már csak sejtetni elég lett volna, de ennyire elhúzni, biztos nem kellett volna.
Ezen kívül sok mindent nem tudok hozzátenni, és biztos vagyok benne, hogy elfogult vagyok, de ez remek nosztalgikus élmény volt.
Értékelem: 8
Műfaja: dráma, sci-fi
