Egy lassú, nagyon lassú utazás, egy, az amerikai isten háta mögötti kiüresedett várost elhagyó asszony vándorlásáról. Négy keréken, egy kisteherautóban élve, nomádként vándorol kisvárosról kisvárosra, idénymunkákból tartva el magát. A film tele van, egy történet orientált szemlélethez képest, felesleges jelenetekkel, apróbb morzsákkal az út során megismert emberekről, szeletek az átélt pillanatokról. Néha csak egy rövid, pár másodperc bevágás, néha egy-egy egész beszélgetés. Mindezt annyira autentikus környezetben és emberek között, hogy az első percekben megfogant a gyanú, hogy itt nem színészeket és összehordott díszleteket látunk.

És ez így is van, A filmnek alig van 2-3 színésze, mindenki más valódi ember. A nomád találkozó, a városok, mind mind valódiak. És ebbe Frances McDormand tökéletesen bele illik, olyan szinten átlényegült, magába szívta ezt a világot, mintha egész életében ebben élt volna. Bár erre nem találtam utalást, de szerintem a bemutatott jelenetek jelentős része is improvizált beszélgetésekből, történésekből lett összevágva. Mindez nagyon erős, dokumentarista jelleget kölcsönös neki, házi készítéses (kisfilmes) hangulattal.

Kimondott története sincs, a vége felé ugyan van egy felvett irány, ami felé haladunk előre, de ez inkább egy hangulat film, egy utazás. A lassú tempó, a tágas végtelen síkságok képei és a lágy zongora zene add egyfajta meditatív, nyugodt, békés hangulatot. Már már megnyugtatna, ha nem lenne ennyire melankolikus. Nehezen tudnám csak úgy akárkinek ajánlani, mert ez csak akkor működik, ha az ember be tudja fogadni ezt a fajta realista stílust és hangulatot. Akinek ez megy, annak viszont nagyon is.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma