Ohh, ha én ezt a csoport kört korábban megvizsgálom.. elkerülhettem volna a Ran-t. Ugyanis itt két darab film van csak megnézetlen, és mindkettő Kurosawa film. A testőr érdekesebbnek tűnik, a másik viszont rövidebb. Azért az a fél óra a rendező úr korábbi filmjének tapasztalata alapján, nagyon sokat számíthat (és még nem is sejtettem akkor mennyire). Ráadásul, A vihar kapujában is érdekesnek tűnik, utána olvasva ez volt Kurosawa első olyan filmje, mely nemzetközileg sikert aratott.

Azt már a legelején le kell szögeznem, hogy értem hogy miért. Ez az a film, melyet technikai szemmel, öröm nézni. 4:3-as fekete fehér mivoltja kicsit sem ront azon a kamera használaton, ami ezt az alkotást jellemzi. Dinamikus állandó mozgás a képernyőn, pontosan megtervezett jelenetek, fény árnyék hatás, tényleg figyelemfelkeltő. Konkrétan mikor karakter-karakter interakció van, a látvány, már-már hipnotikus, igaz erre rásegít az előre-hátra, jobbra-balra állandó mozgással a rendező.

Mindezek ellenére is, ez a 80 perc inkább tűnt 160 percnek. Hiába a hipnózis, ha a szépen megkomponált jelent, egyszerűen nem akar véget érni. Minden egyes cselekedet, el van húzva a végtelenségig, de legalábbis kétszer tovább, mint ahogy annak értelme lenne. Lehet, hogy ez 70 évvel ezelőtt, senkit nem zavart, de engem több mint egy fél évszázaddal később, már igen. Tudom, ez nem a film hibája, bár láttam én már ebből a korszakból, feszesebbre vágott filmet is.

A történet, furcsa. Egy, az eső elől menedéket talált pap, favágó és közember beszélgetése egy erőszak és gyilkosság esetéről, annak tárgyalásáról, ahol a szemtanúk és részt vevők mesélik el, hogy látták a történteket. Nem is ez a jó szó, inkább, hogy hogy élték meg, milyen hazugságok révén képesek szembe nézni a történtekkel és saját magukkal. Így hát láthatjuk a gyilkos, a megerőszakolt nő és a szemtanú beszámolóját is. De ami a legfurcsább, hogy maga az áldozat elmesélést is. Sok értelmet nem kell itt keresni, nem a történt megoldás a lényeg, hanem a korábban elmondottak. Az emberi vágyak, kapzsiság kap főszerepet, kicsit kiábrándulttá téve a nézőt az emberiségbe. Ezen mondjuk a vége, mintha próbálna menteni, bár én már a favágó valódi szándékában sem vagyok teljesen biztos. Mondjuk, lehet ez is volt a rendező szándéka.

Érdekes és értékes film volt, de attól még nehéz volt nézni, és nem a súlya, inkább a megvalósítása miatt. Nem lett a rendező az új kedvencem, ezzel a filmmel sem. És az előzőleg látott filmjéhez hasonlóan, a bolond/őrült(ek), itt sem segít(enek) a helyzeten. A színészi játék enyhén szólva is túljátszott, igaz, ezt már a rendező és a kultúra rovására írom.

Értékelem: 7

Műfaja: krimi, dráma, misztikum