A film noir stílust egész megkedveltem az utóbbi időkben, és egy tökéletes forgatókönyvnek hangoztatott jelzővel kiegészítve, több mint magasan vannak az elvárásaim..

A történet szerint a 30-as években járunk, Los Angelesben. A főszereplőnk magánnyomozó, és az új megbízása hamarosan egy titokzatos asszony körül fog bonyolódni. Mi kell több a noirhoz? Nos, a fekete-fehér képi világ, az esős sötét esték, innen most kimaradtak. A film színes, a legtöbb jelenet nappal játszódik, de a hangulata, nem is lehetne komorabb és sötétebb. A magánnyomozó mellett megjelenik a kötelező femme fatale karakter, a végzet asszonya. A karakter dinamika és a történet java, elsősorban e két személy körül kavarog. Szerencsére mindkét szerepre remek színészeket találtak. Én elsősorban Jack Nicholson-t emelném ki. Annyira jellegzetes karaktere van a színésznek, hogy legtöbbször nehéz tőle elvonatkoztatnom. Itt sikerült, minden percben csak a nyomozót, J.J. Gittes-t láttam magam előtt, nem a színészt. A női karakter is kapott bőven mélységet, nem csak a tipikus oldal borda szerepet tölti be. Sőt, a film legfelkavaróbb részei, elsősorban hozzá köthetőek.

A történet lassan építkezik, végig a detektív szemszögéből látjuk az összes jelenetet. Nem lépünk ki egy percre sem külső szemlélővé. Annyira nem, hogy a teljes egészet, az elejétől kezdve a főhőssel együtt felszedeget elejtett utalásokból, megtalált nyomokból állítjuk össze mi is. Ez a film legutolsó percéig így van, fokozva a néző feszültségét úgy, hogy valójában sosem ereszti el teljesen a kezünket (mindig kapunk egy kis mini összefoglalót a szereplőktől arról, hogy éppen hol is tartunk, mire kellett rájönni). Ez tényleg remekül meg lett oldva, tényleg egy nagy pacsi a forgatókönyv írónak, Robert Townenak. És Nicholson karakterének, aki jól kiállású, a munkája ellenére is egyenes és nyílt ember, olyan, akit örömmel követünk végig ezen az úton.

Elsősorban ez az a része, ami miatt egy kicsivel jobban is tetszett, mint az egyik top250-es noir, a The Third Man. Ez a film, konkrétan a nyomozásról szól, amely úgy is érdekes és fordulatos tud lenni, hogy egy építkezés, telek ügyek körül forog az egész. Igazán emlékezetes, de túl sokszor nézős nekem így sem lett. Nem tudom, hogy a túlságos pesszimista hangulata miatt-e (amit nem csak a stílushoz de a rendező, Roman Polanski nevéhez is mernék kötni), vagy a túl nagy elvárások miatt. Lehet hogy csak maga a rejtély az, amiben ennél több nincs. Ami miatt viszont biztos hogy emlékezni fogok rá, az a lezárás. Konkrétan meredek, hogy ezt így meg merték lépni. De így legalább értelmet nyert az annyiszor hangoztatott Chinatown szerepe is.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma, misztikum, thriller