Rendben, nem tudom ez hogy sikerült, hogy a Fargora csak 6 a Gran Torinora meg összesen 5 pontot adtam. Bár az utóbbi nem egy kedvencként maradt meg az emlékeimben, a Fargo-ról jó emlékeim vannak, szeretem Coenéket. De lehet csak a sorozat add hozzá plusz jó emlékeket. Viszont a Gran Torinora nincs mentségem. Emlékszem valami nagyot vártam, mégis csak Clint Eastwood rendezése, aztán egy beszélgetős unalmas, nem túl hihető lezárós valamit kaptam (ez van az emlékeimben). De kíváncsi lettem, tényleg ennyire középszerű-e a film.

A történet tényleg nem egy túl nagy eresztés. Tanmese a rasszizmusról és előítéletekről, mindenki várhatja a szájbarágós példázatokat. És tény, van benne ilyen, mégis tud őszintébb, a fekete-fehérnél jóval szürkébb lenni. Igen, a főszereplő egy vén mogorva öregember, akit minden és mindenki zavar, a végére mégis megszereti a szomszédba költöző vietnámiakat. Azonban amiben mégis mer más lenni, az egyrészt az, hogy az öregnek minden joga megvan ilyennek lennie. Egyrészt megjárta a vietnámi háborút, érthető hogy nem a legboldogabb emlékekkel tért onnan haza. A környék, ahol lakik, elzüllött, minden fehér ember kiköltőzött, helyükre mexikóiak, feketék, vietnámi és kínai nemzetségű vegyes lakosság költözött be, a szegényebb rétegből. Felkapta a fejét a bűnözés, az utcát bandák járják. Az öregről a családja is teljesen lemondott, már csak teher számukra, illetve az unokák szemében lehetőség egy új verdához vagy házhoz jutni, örökség révén. Igaz, kicsit ez is árnyalva van, nem csak a rokonság tehet a kialakult helyzetről, a főszereplő is bevallja, hogy miatta lett ez a távolság tartás.

Szóval igen, megvannak a klissék, de mer bátran beszélni arról is hogy a "jó" oldal is hibás. Láthatjuk még a rasszok belső köreibe is feszülő viszályt, hiába rója az utakat az egyik vietnámi banda, a szomszédba költöző család, megpróbál az egészből kimaradni és saját gyermekeiket jóra nevelni. Nem túl sok sikerrel, mert hiába nem bandázik a gyerek, ha otthon csak kertészkedni hajlandó, méltatlanul az ősök jó híréhez.

Nagyon ellent mondásos a film, egyszerre konzervatív (republikánus), mégis szabad szellemű. Egyszerre fegyver párti, mégis a végső megoldása ízig-végig fegyver ellenes. Rasszista is, és befogadó. Egyfajta bosszúfilmként is felfogható úgy, hogy egy csepp bosszúfilmes klissé és fordulat nem jellemző rá. Egyszerre tragikus és mégis felszabadult és vicces. Ez utóbbi hangulatot főleg a karakterek, valamint az ő szövegeik formálták ilyenné. Bár a vietnámi színészek kicsit gyengébbek, a történethez szükséges mellék karaktereket épp csak hozzák, addig Clint Eastwood mintha élete egyik hetét mutatná be, annyira karakteres, annyira jól illik ehhez az egészhez. A szövegek szórakoztatóak és humorosak, bár egy mai pc vérhuszár biztos agyvérzést kapna tőle, de pont az a fajta pofátlanság kellett ehhez az őszinte hangulathoz és karakterhez.

Tényleg nem tudom mi bajom volt vele régebben. Persze lehetett volna jobb, több, főleg a családi rész jobban kifejtett, vagy a vége kevésbé hatásvadász, kicsivel jobb mellék karakterek, de bőven több volt benne így is, mint amit a témájából kinéztem volna.

Értékelem: 7

Műfaja: dráma