Mégis írnom kell róla. A fejemben ugyanis kezdtem túl ideologizálni a filmet. Emlékeztem a kulcs momentumokra, a megfigyelésre, az azt okozta paranoiára, a valóság show műfajának önmagából kifordítására, és amolyan világmegváltó, tökéletes filmként kezdett el az emlékeimben új életet élni.

Nos, ez nem teljesen így van, bár a fent említettek mindegyike jelen van a műben. És félre ne értsem később, mikor visszaolvasom, ez a film, továbbra is remek. Csak azért megvannak a korlátjai. A régen adott 8 pontom teljesen reális rá. Simán újra nézhető pár évente, de nem baj, ha az a pár az néha 5 vagy 7 évet jelent. Valószínűleg ez a film, még nagyon sokáig releváns marad. Bár már akkor pedzegette, a tv show idejemúltját, nem sok minden változott azóta sem, kétlem, hogy a streaming és cloud világa, gyökerestől más irányba vinni el a tömeg szórkoztatás jól bejáratott formátumait. Már, amennyire én ezt kívül állóként, a hozzám eljutó bulvár hírek töredékekből következtetek, ugyanis 2003 óta nem ülök TV készülék elé, és a dokumentum filmek és sorozatokon kívül, mást ebből a rétegből nem is nagyon fogyasztok.

Ami nem tetszett a filmben, az egyrészt a hangulata, valahogy nem érzem feszültnek, drámainak, sokkolónak (lehet nem is kéne), valahogy nem férkőzik be a szívem mélyére. A karakterek, köztük a fő karakter is, távol marad tőlem, a kirohanásai inkább a kevésbé jó, túljátszott alakításait idézi. Ettől függetlenül, a film nagy hányadában az ő karaktere viszi előre a történetet, köti le a nézőt. És meg kell hagyni, sokszor lehet vele azonosulni.

Ami már jobban tetszett, az egyrészt a szatíra jelleg ("What else is on? Where's the TV Guide?"). A direkt szappanoperás környezet, pont elégé furcsa ahhoz, hogy lekösse a nézőt, főleg, mikor elromlik valami. A forgatókönyv ötletes, eltekintve attól, ez mennyire életképes ötlet, jól bánik a morális kérdésekkel ("Free Truman" mozgalom érdekei vs biztonságos boldog hamis világ, vagy a "He was born in front of a live audience" reflektálás), remekül használja a komikus elemeket, az apró utalásokat, elrejtett üzeneteket. Talán, kicsit lehetett volna egy-két ötlet erősebb, jobban kifejtett, de az érdemeiből így sem veszít. A színészi játékból Ed Harris játéka számomra a legkiemelkedőbb. Egyszerre rideg, számító üzletember, mégis, ott lapul a lelke mélyén az apai szeretet. A film vége, az a 20 perc, talán a film legerősebb része, és ott bizony Ed Harris játssza a főszerepet.

Meg kell említenem a film zenéjét, ami a Leftovers keserű melódiáját idézi, igaz, annál ez itt sokkal reménytelibb, motiválóbb. A kamerakezelés általában ötletes, bár a halszemoptikát kicsit túl erőltették. Összességében ez egy jó film, attól, hogy jelen hangulatomban sem tudott földbe döngölni, még bőven ajánlott és mindenképpen újranézős darab.

Értékelem: 8

Műfaja: komédia, dráma, sci-fi