Alfred Hitchcock film, Sean Connery főszereplésében. Hogy a fenébe ne lettem volna rá kíváncsi?
Aztán, vagy a vinnyogó hiénák miatt (komplett mögöttem lévő sor), vagy a tény, hogy a vetítés kezdetén már 20. órája voltam talpon (agyilag zokni állapotban), inkább volt szenvedő a megnézése, sem mint élvezet.

Pedig itt aztán van pár meredek ötlet, ami még manapság is szemöldök felhúzásra késztet, akkoriban pedig... De hát sajnos rosszul öregedett, rengetek sokkoló jelenet inkább kicsit komikus, a színészi játék katasztrofális, a rendezés, Hitchcockhoz méltatlanul összecsapott és sietős (pedig a film nem rövid).

Lehet az is közrejátszott, hogy mostanában rengetek pszichózissal küzdő karakterről láttam filmet, és kicsit beleuntam. A film összes, de tényleg az összes szereplője aberrált vagy kihasználó kapcsolatban áll a másik szereplővel. Az egyszerű féltékenységtől kezdve, a szexuális elfojtás vagy éppen deviancia központi szerep. Sean Connery egy ellentmondásos, hatalom éhes karaktert játszik, aki kénye kedvére játszadozik a lélekben de elméjében is sérült főszereplő nő, Tippi Hedren által "játszott" karakterével. Akinek a múltját szexuális bántalmazás árnyékolja be, és viszonzatlan anyai imádat köti gúzsba. A film nagy részében kettejük, nem éppen hivatalos terápiás kezelése/kínzása szolgáltatja a nézni valót, mindezt lassan, vontatottan, és teátrálisan túljátszva. Lenne egy két érdekesebb karakter, a szexuálisan túlfűtött fogadott lánytestvér például, de velük túl sokat nem kezd a film.

A lezárása sem túl egyszerű, sőt inkább zavarba ejtő, bár szerencsére Tippi Hedren itt már kicsit jobban teljesít. Tudom, hogy inkább lehúztam, mint dicsértem a filmet, de azért egy esélyt én még adnék neki, mert a téma tényleg érdekes, simán lehet, hogy a befogadása csak hangulat függő.

Értékelem: 6 (4 és 7-est is adnék rá egyszerre, legyen felkerekítve)

Műfaja: krimi, dráma, misztikum